visszatekintés

no, igen, elég régóta tartozom ezzel a bejegyzéssel. bocsánat mindenkitől a hosszú szünet miatt, de rengeteg dolog történt velem az elmúlt két hétben. kezdem is az elejéről.

szóval ott tartottam, hogy elbúcsúztam mindenkitől. összepakoltam teljesen, majd lefeküdtem aludni. persze reggel már 5kor felébredtem. még egy utoljára próbáltam mindent memorizálni, az utolsó négyzetcentiig elraktározni a szobámat, a házat, az eltelt egy évet. aztán fürdés, a csomagok lecipelése, és már meg is jött a taxim. a fiúk meg nagybn durmoltak, amikor kijöttem, o. átmászott j. ágyába. megpusziltam a buksiukat és kioldalaztam a szobából, mert j már ébredezett.

mire kipakoltam a haz ele a borondjeimet, addigra a taxi is megerkezett, amit az m. csalad nagylelkuen rendelt nekem, h a repteri expresszre ne kelljen buszoznom. persze utolso pillanatra rendeltek, igy kicsit ideges voltam, h elerem-e a repulot. mint utolag kiderult feleslegesen. mar a vonaton kiderult, h 50 perc kesessel indulunk - hivatalosan. mire kiertem a repterre, mar masfel orat irtak ki, amire a vegen 3 ora lett, ebbol egy ora a kifutopalyan varakozva telt. negyszer sirtam a repulon. egyszer a felszallas utan, hiszen ereztem, hogy most mar nincs visszaut. aztan, amikor megmozdult a repulo alattam(csak kigurultunk egy felreeso palyara), mert tudtam, h indulunk, es vege. aztan sirtam a felszallasnal, mert akkor mar fizikailag is elhagytam angliat, majd a repulon megegyszer, alvasbol sirva ebredtem. nehez egy ut volt, na.

de megerkeztem. ott vart anyukam, v., viraggal, faradtan a 3 oras varakozas utan. pedig ok is izgultak, h idoben kiernek-e, mert dugo volt az autopalyan, es orakig araszoltak... szoval vegre egyutt voltunk, es nem sirtam tobbet. azota is csak egyszer, mikor tenylegesen belegondoltam, h hiaba van meg mindig a oyster cardom a taskamban; tobbet nem megyek vissza. egy darabig biztosan nem.

uj feladataim vannak. egyetem, munka kereses, a szobam lakhatova tetele, kapcsolatapolas 1000rel.

voltam szigeten, nyaraltunk vvel 9 napot romaban es maltan, kipihent vagyok, tele stresszel az egyetemet illetoen, es valami iszonyatos modon hianyzik a londoni eletem. mikozben persze tokeletesen boldog is vagyok, hiszen vegre itthon vagyok, kozel vhez, anyukamhoz, ragyujtok a konyhaban, spenotfozeleket fozok, szol a cocorosie, es azon gondolkozom, hogy megis miert van gomboc a torkomban ha az elmult egy evre gondolok. hianyzik a bakerloo line, a warwick avenue, k., j., o., a szulok, a tobbi nanny, a warrington, a kortesorok, a gyonyoruseges szobam a 4.-en, az az illat, ami belengi az m. csalad hazat. hianyzik az oxford street, az udvarias emberek, a gym, a felkesz kajak, parkok, a mokusok, o. a rollerjen, j. mikozben a power rangers figurakat gyakorolja, a sok nevetes, amit a fiunak koszonhetek.

azt hiszem a sok maganyossag, problema, kilatastalansag elennere sem csinalnam maskepp.

koszonom az olvasoimnak, akik vegig kovettek ezt a kuzdelmes evet. koszonom k.nak, hogy megnyitotta a lehetoseget szamomra. koszonom mindenkinek, aki tamogatott, foleg vnek, aki nem csak elengedett, de ott volt mindig.

remelem meg lesz ennek a blognak folytatasa, ha nem is londonbol, de a vilag barmely mas pontjarol.

meg tervezek egy bejegyzest, egyfajta osszefoglalast. meg nem tudom mikor lesz ra idom es lelkierom, de mindenkepp megirom.

the end or how to say good bye four times a day

kezdtem a fiukkal. mentek fel aludni. en mar kicsit becsiccsentettem a harmasban elfogyasztott eros pezsgotol, de tartottam magam, es csak akkor sirtam iszonyatosan, amikor mar nem hallhattak. aztan sirtam kicsit, amikor anyuka elkoszont, megolelt, es o is majdnem sirt. aztan akkor is, amikor apuka ossze-vissza halalkodott az eltoltott 11 honapert, a szeretetert, amit a fiuknak adtam... no meg akkor is, amikor ktol bucsuztam, aki egy eve legfobb bajtarsam, joban-rosszban huztuk egymast, sirtunk egymas vallan, a hatunkon vittuk egymast. o marad meg min. 7 honapot, en viszont holnap megyek. reggel 7kor becsenget a taxis, en kilepek az ajton, ezuttal kulcs nelkul...

utolso munkanap

unfair

nem tudom torolni a gym tagsagomat azonnal, mert van 2 honap felmondasi ideje, amit velem anno elfelejtettek kozolni...
most mi a budos faszt csinaljak??? irtam apukanak, tkp o az utolso eselyem, h ne dobjak ki 60 fontot az ablakon. ja meg adtam fel hirdetest, h 25 font/ho ert vigye mar el valaki...bar ez eleg eselytelen...

should i tell you anything else?:)

nevet

gyorsan leirom ide, mielott elfelejtem, mert meg szeretnek rohogni rajtuk:

1. Sracok szokas szerint iszonyatos hisztivel nem mentek be a kadba, majd az anyjuk mondta, hogy nyomas furdeni, mert ha kineznek a furdoszoba ablakon, lathatjak apukat. igy is lett, fiuk be a kadba, apuka a padon telfeonal a hazzal szembe levo parkban. egyszer csak megszolal a fiuk notaja es elkezdik riszalni. na de ez semmi. apuka is, aki legalabb akkora gyerek, mint a ket rosszasag,zd elkei riszalni a parkban, oltonyben, telefonalas kozben!!! korulotte a piknikezo parok es az autokban ulo emberek nem tudom mit gondolhattak, de en majdnem bepisiltem a nevetestol, anyukaval egyetemben...

2. jatszottam a fiukkal; egy pakli disneyes kartyabol huztam, nekik meg ki kellett barkobazni ki is van a kepen. az egyik kepnel mar megtudtuk, hogy a the incredibelsbol van es hogy fiu. erre j. teljes komolysaggal megkerdezi, hogy "is that mummy in the morning?" (o anya reggel?)... mikozben a fenti kepre gondolt:)

helyzet

pakolok, bulizok, szervezek, gyereket szeretgetek, nagyon sokat dolgozom:

bepakoltam 65 kilo cuccot, es meg van nagyjabol 30 kilonyi, amit a repterre fogok vinni.

buliztam a lanyokkal szombaton nagyon jot, kiittuk es kibeszelgettuk magunkbol a stresszt, a faradalmakat. aztan tegnap meg egy bucsu latogatas E.nal is.

lassan, de biztosan halad a hazakoltozes megszervezese is, elvileg szerdatol gyujtik itt az UKban a cuccokat, aztan jovo heten vmikor otthon megkapom.

meg 5 apom van a sracokkal, igyekszem kihasznalni. sok az oleles, a puszi es sokat beszelunk arrol, hogy en hamarosan elmegyek, de szeretem oket es beszelni is fogunk. azt hiszem nekem nehezebben megy, mint nekik...

persze a munka exponencialisan novekedik junius ota, igy lassan a napi 9-10 ora lesz az atlag... de mar csak 5 nap...

anyuka szerint meg kene tartanom a bankkartyamat... nem tudom... vmi otlet?