visszatekintés

no, igen, elég régóta tartozom ezzel a bejegyzéssel. bocsánat mindenkitől a hosszú szünet miatt, de rengeteg dolog történt velem az elmúlt két hétben. kezdem is az elejéről.

szóval ott tartottam, hogy elbúcsúztam mindenkitől. összepakoltam teljesen, majd lefeküdtem aludni. persze reggel már 5kor felébredtem. még egy utoljára próbáltam mindent memorizálni, az utolsó négyzetcentiig elraktározni a szobámat, a házat, az eltelt egy évet. aztán fürdés, a csomagok lecipelése, és már meg is jött a taxim. a fiúk meg nagybn durmoltak, amikor kijöttem, o. átmászott j. ágyába. megpusziltam a buksiukat és kioldalaztam a szobából, mert j már ébredezett.

mire kipakoltam a haz ele a borondjeimet, addigra a taxi is megerkezett, amit az m. csalad nagylelkuen rendelt nekem, h a repteri expresszre ne kelljen buszoznom. persze utolso pillanatra rendeltek, igy kicsit ideges voltam, h elerem-e a repulot. mint utolag kiderult feleslegesen. mar a vonaton kiderult, h 50 perc kesessel indulunk - hivatalosan. mire kiertem a repterre, mar masfel orat irtak ki, amire a vegen 3 ora lett, ebbol egy ora a kifutopalyan varakozva telt. negyszer sirtam a repulon. egyszer a felszallas utan, hiszen ereztem, hogy most mar nincs visszaut. aztan, amikor megmozdult a repulo alattam(csak kigurultunk egy felreeso palyara), mert tudtam, h indulunk, es vege. aztan sirtam a felszallasnal, mert akkor mar fizikailag is elhagytam angliat, majd a repulon megegyszer, alvasbol sirva ebredtem. nehez egy ut volt, na.

de megerkeztem. ott vart anyukam, v., viraggal, faradtan a 3 oras varakozas utan. pedig ok is izgultak, h idoben kiernek-e, mert dugo volt az autopalyan, es orakig araszoltak... szoval vegre egyutt voltunk, es nem sirtam tobbet. azota is csak egyszer, mikor tenylegesen belegondoltam, h hiaba van meg mindig a oyster cardom a taskamban; tobbet nem megyek vissza. egy darabig biztosan nem.

uj feladataim vannak. egyetem, munka kereses, a szobam lakhatova tetele, kapcsolatapolas 1000rel.

voltam szigeten, nyaraltunk vvel 9 napot romaban es maltan, kipihent vagyok, tele stresszel az egyetemet illetoen, es valami iszonyatos modon hianyzik a londoni eletem. mikozben persze tokeletesen boldog is vagyok, hiszen vegre itthon vagyok, kozel vhez, anyukamhoz, ragyujtok a konyhaban, spenotfozeleket fozok, szol a cocorosie, es azon gondolkozom, hogy megis miert van gomboc a torkomban ha az elmult egy evre gondolok. hianyzik a bakerloo line, a warwick avenue, k., j., o., a szulok, a tobbi nanny, a warrington, a kortesorok, a gyonyoruseges szobam a 4.-en, az az illat, ami belengi az m. csalad hazat. hianyzik az oxford street, az udvarias emberek, a gym, a felkesz kajak, parkok, a mokusok, o. a rollerjen, j. mikozben a power rangers figurakat gyakorolja, a sok nevetes, amit a fiunak koszonhetek.

azt hiszem a sok maganyossag, problema, kilatastalansag elennere sem csinalnam maskepp.

koszonom az olvasoimnak, akik vegig kovettek ezt a kuzdelmes evet. koszonom k.nak, hogy megnyitotta a lehetoseget szamomra. koszonom mindenkinek, aki tamogatott, foleg vnek, aki nem csak elengedett, de ott volt mindig.

remelem meg lesz ennek a blognak folytatasa, ha nem is londonbol, de a vilag barmely mas pontjarol.

meg tervezek egy bejegyzest, egyfajta osszefoglalast. meg nem tudom mikor lesz ra idom es lelkierom, de mindenkepp megirom.