kezdetek

Kezdeném az elejéről. Májusban megláttam egy hirdetést, melyre úgy éreztem, hogy muszáj jelentkeznem. Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy ki kéne próbálni egy másik országban milyen lehet élni, nos úgy hozta az élet, hogy ott volt a felhívás, én pedig írtam. Au pair munkáról volt szó, Londonban. Végül nem az első verzió jött össze egy kislánnyal, hanem egy két kisfiús variáció. (Amit persze egyáltalán nem bántam, hiszen nem az volt a "lényeg" hogy mit is csinálok, hanem, hogy hol).
Szóval felvettem a kapcsolatot a jelenlegi au pair-jükkel, majd magukkal a szülőkkel is. Emailek sorozatán keresztül jutottunk odáig, hogy szerették volna, ha kimegyek egy próbahétre még a nyáron. Így történt, hogy júl. 28-án életemben először ültem repülőre és meg sem álltam egészem Londonig. Kisebb-nagyobb nehézségek árán eljutottam a családhoz, akik minden képzeletemet felülmúlták... (Mondjuk jó nagy adag előítélettel indultam nekik, de ez már elmúlt:)) A két törpe tündéri, a szülők nagyon normálisak, korrektek. A fizetés jó, utazások várnak rám stb. Szóval megszületett a döntés mindkét fél oldaláról és szeptember 7-én elindulok Londonba. Immár egy teljes évre.
Hát erről fog szólni ez a blog, a mindennapokról, az átélt élményekről, nehézségekről, örömről, boldogságról-szomorúságról, egyszóval mindenről, ami velem az elkövetkezendő "Londoni-év"-ben fog történni.