sick

be kell, hogy valljam, en igazabol kicsit szerertem, ha a torpicsek beteg, marmint persze nem azert, mert rosszul van, mert vegtelenul edes, es igy a 8. munkanapom derekan azt sem tudom figyelmen kivul hagyni, hogy nem nyuzsog es rengeteget alszik. de hogy az anyja nem normalis, az is biztos. reggel azzal kezdte anyuci, hogy a gyerek vegighanyta az ejszakat, igy ne nagyon adjak neki enni. persze, ez eddig rendben is van, mert sajnos ilyen teren el vannak nagyon rontva. haa betegek, az anyjuk elso kerdese az, hogy mit szeretne, es odaadja neki. legyen az csoki, custard, joghurt, unnepi gabonapehely. azt, h dieta sztem meg hirbol sem ismeri. de nem ezt akartam irni, hanem azt, hogy 11kor fel kell hivnom, hogy hogy van a gyerek, mert akkor majd eldonti, hogy menjen-e oviba vagy sem. hat baszodjon meg. szegeny picur nem aludt egesz ejjel semmit, minden kijon belole es akkor ha eppen nem hagyta tele a lakast, akkor nyugodt szivvel elkuldi oviba. persze csak miutan beletomok egy adag paracetamolt. nem hanyas csillapitot, mondjk B6-ot, vagy belflora helyre allitot, hanem antibiotikumot.
persze ilyen korulmenyek kozott a nagynak sem akarodzott suliba menni, ugyhogy miutan anyuka elhuzott, akkor kozoltem vele, hogy en is jartam iskolaba es tudom nagyon jol, hogy mennire szar szunet utan visszamenni, ugy meg foleg, hogy az occse beteg. de mondtam neki, hogy nincs vita, miutan bevagott egy nagy tanyer gabonapelyhet, es tevezni akart, meg jatszani, vilagos, hogy semmi baja es a suliba is el tud menni. latni kellett volna azt az utolso probalkozas utani dobbent arcot, kb. hogy en ezt honnan tudom...:) hat onnan, hogy en is eljatszottam ezt egy parszor:)