magany

olyan izgatott vagyok, mint egy kisgyerek... vagyis, ez igy nem helyes. mert ok nem izgatottak. nekik semmi kulonos, hogy a nagyon szep hazbol egy meg sokkal gyonyorubbe koltozhetnek. en varom a legjobban, hogy vegre belakjam az uj szobam. bar az sem nem nagyobb, sem nem szebb, mint ez, megis minden uj. tele vagyok lelkesedessel, orommel, es varakozassal, valoszinuleg aludni sem fogok tudni ejjel, annyira varom, hogy birtokba vegyunk az uj hazat.
ez eletem elso igazi koltozese. es nincs kivel megosztanom. senki nem orul velem. furcsa erzes.