girlpower in london

azt szeretem londonban, hogy ha kedvunk tartja, lemegyunk camdenbe meginni egy sort, es tanulunk uj koktelt a pultostol, amit ugyan en soha meg nem innek, de latvanyos, az biztos. aztan meg fogunk egy vizibuszt, de elotte meg veszunk egy csesze bio-forro csokit, majd a bepisiles hataran szembenezunk egy 50 perces hajouttal. de en azt is szeretem lonondban, hogy itt a neni egy kis unszolasra kinyitja a hajon a wc-t, ami ugyan csak kisgyerekeknek van fenntartva (mert egy vodor, tetovel, felig feltoltve fertotlenitoszerrel - meg jo, hogy fesztivalokon szocializalodtam...), mert latjak, hogy itt bizony veszhelyzet van. meg szeretem leinteni a buszt is. olyan igazi nagyvarosi erzetet ad, amikor lendul az ember keze, majd megall a busz. vagy a taxi. mert en bizony mar intettem le taxit is, tiszta carrie bradshaw voltam. csak a jimmy choo cipo hianyzott meg a hajam sem volt tul trendi. (tekintve, hogy zuhogott az eso, es a ket sracot valahogy haza kellett vinnem.) de en mar intettem le taxit londonban.
meg azt is szeretem londonban, hogy ha kedvunk tamad beulunk egy moziba es masfel oran at rohogunk ellen page-en, meg szerelmesek is leszunk kozben, meg koverek is, mert hatalmas adag popcornt majszolunk, igaz diet colaval. aztan meg radobunk egy dobozka edesseget, es 20 percet fagyoskodunk a buszmegalloban, miert meltoztatik jonni a 187-es. (azt hiszem ez a nem szeretem resz.)
meg azt is szeretem londonban, hogy meg ervenyes a gym berletem, pedig nem vagyok erre a honapra befizetve, mert amikor le akartak vonni a penzt, epp nem volt azon a szamlamon annyi. de ok nem letiltanak, hanem megvarnak. mert bizony nagy alakformalasban vagyok, kitartoan, igyekszem heti 4x lejarni edzeni, ez eddig csak 2-szer nem sikerult. (akkor is beteg voltam vagy hazamentem:) ugyhogy igazan jol alakulnak a dolgok, minden teren. ezt is szeretm londonban. hogy nincs elkeseredes, hiaba szurke es esos minden masodik nap. valahogy az emberek megengedhetik maguknak, hogy boldogok legyenek. nem csak anyagi ertelemben. van idejuk es igenyuk a boldogsagra. es ez kezd atragadni ram is, bar sosem voltam az az igazan depressziv lelek. megtanitott london porogni, hogy a nap 24 orajabol 17-ben csinaljak valamit. furcsa lesz visszamenni az egyetemre es vissza lassulni a napi 10 ora alvasokra meg a nagy semmittevesekre. biztos az is jo lesz majd, de most elvezem, hogy rohan az ido, hogy mindig van mit csinalni es mindenhez van energiam. azt erzem, hogy erosebb vagyok, mint valaha, es barmire kepes lehetnek.
egyik nap megkerdezte anyuka, hogy varom-e, hogy hazakoltozzek. nem nagyon tudtam mit valaszolni. nagyon megszerettem londont, a pezsgest, a porgest, az egesz varos ritmusat. es persze megszerettem oket is, foleg a ket fiut. persze varom is, mert jo lesz vegre otthon lenni, baratokra eleg idot szanni, es igazabol be kell lassam, hogy hianyzik az egyetem is. na nem az emberek(illetve azok kozul csak egy par), hanem a tanulas. ra kellett jojjek, hogy szeretek tanulni, es elvezem, amit tanulok. orulok, hogy ezt valasztottam, hogy ott tartok, ahol tartok. londonosul, godollostol, ocsenyestol, pecsestul, mindenestul.