4olyan szepen megbeszeltem magammal, hogy otthon maradok kovetkezo felevre, sem erasmus, se semmi, hogy ismet, amikor lenyugodtam, jott egy hihetetlenul jo osztondij lehetoseg daniaba. nem is igazi osztondij, hiszen nem is igazi egyetemre szol. egy nepfoiskolaba lehet menni, tanulni, ismerkedni a vilaggal. az egesz egy nagy kozossegkent ertelmezheto, nem is magarol az oktatasrol, hanem az egyeni gyarapodasrol szol. a fennterthato fejlodes mellett ugyanolyan fontos a mindennapjaikban a zene, a kepzomuveszet, a kulinaris elvezetek. egyutt foznek, egyutt szinjatszanak, egyutt enekelnek esegy utt tanulnak. egyutt epitik a hazakat, egyutt varrnak uj ruhakat regiekbol. jol hangzik, nem? remelem meg meghirdetik ezt a lehetoseget kesobb is, mert ugyan most nem aktualis, tekintve, hogy egy hettel a szemelyes meghallgatas elott hirdettek meg a lehetoseget, de kesobb mindenkepp szeretnek belevagni. az kulon szimpatikus, hogy a jelentkezesi lapon a nev/szuletesi datum/ iskola kerdeseken tul, a "tud-e valamilyen hangszeren jatszani" is szerepel.
aztan tegnap volt egy parttalan vitank vvel, aminek remelem egy szavat sem gondolja komolyan, kulonben jo nagy szarban vagyunk. a vita kirobbantoja az volt, hogy szerinte tul sok blogot olvasok. (eleg nevetsegesen hangzik, ugye?) mert rengeteget jar el edzeni, nagyon sokszor vagyok egyedul, kell valami szorakozas. a tevet megutaltam, nincs benne semmi erdekes szamomra. ellenben talaltam egy bizonyos mediumot (a blogok mediumat), ami kikapcsol, elrepit a magam nyomoraitol messze, tanulok belole, csodalokzok, szurkolok, egyutt nevetek, sirok a szerzovel stb. igen, tenyleg megszaporodtak, amiket kovetek, viszont egyszeruen azt nem ertem, hogy ha o eljarhat egesz este edzeni, akkor en miert ne csinalhatom azt, ami nekem jo. nem pasizok, bulizok, altalaban egyedul babysitelek, es olvasok. ez ekkora bun lenne? es igen bezarkoztam. mert nem tudok egy fantommal beszelgetni, aki jelenleg a testenek el, gyakorlatilag masrol sem tud beszelni, ami egy reszrol jo, mert torodik magaval, masreszrol borzaszto sekelyesse teszi a mindennapokat. ez csak egy valaszreakcio, hogy nekem is lett szorakozasom a mindennapokban, nem csak ot varom egesz este (hiaba).
na meg azon is gondolkozom, hogy vajon mikor leszek en is beteg, a gyerekek utan szabadon. napokig tarto levihetetlen nagyon magas laz, hanyas, fosas...a tuti kombo!
5/19/2010
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése