take me out

annyira kiszipolyoz ez a munka hogy elfogytak a szavaim. elszivja az eletkedvem, az energiam, elveszi a lelkem. egyszeruen ki vagyok keszulve a folytonos hisztirohamoktol, hogy en soha nem vaygok eleg jo, hogy mindig, mindenert megy a siras, az orditas, a sikitas. e-le-gem-van. nincs egy nyugodt egy ora, amikor szepen jatsznak, mindig van min osszekapni. es mig ezt normalis gyerekek egy-ket fejbekolintassal, fuben fetrengo verekedessel megoldjak, ezek az ordogfiokak csak nyignak. komolyan mondom bazdmeg, ezek nem kisfiuk, hanem ket kibaszott borsoszem-hercegkisasszony. es hogy en ki vagyok a tortenetben? hat az alas-szolgaja, a takaritono, akinek kuss a neve. na nem. nem fog velem ez a 2 taknyos szorakozni. kezdek belerokkanni, hogy teljesen fegyvertelenul allok es csak hadakozok. hogy ugy mondjam szellel szemben pisalok napi 8-9 oraban. es lehet, hogy anyuka terhes es lehet, hogy neki is kello kepen elege van a fiajibol, de mas farkaval kurva konnyu a csalant verni (hogy a nemi szerves hasonlatok maradjak), hogy a tortenetben o az, aki mindent megengedhet egy-egy nyugodt percert (ertsd: csoki, ha csondbe marad, jegkrem, ah szepen jatszanak, uj jatek reggelre, ha lemennek aludni stb), en meg, az, akinekaz egyensulyt biztositani kell, ergo en vagyok a gonosz harpia, akinek mindig szigorunak kell lenni. egyszeruen elfaradtam. a tegnap este olyan hihetetlen hisztigorcsbe torkollott, hogy ha nem tudnam, hogy 52 napom van itt vissza, akkor elso repulovel indulnek haza, mindenfele lelkiismeretfurdalas nelkul. mert ez nem normalis, ami itt megy. ha jon hozzank valaki jatszani, ne gyozok csodalkozni, hogy jeee, bazmeg ez a gyerek orditas nelkul eszik zoldseget, jeee, bazmeg, ennek a gyereknek nem kell 5 evesen a segget torolni, jeee, bazmeg, ez a gyerek leul az asztalhoz, es osszepakol, mindenfele egyezkedes, kiabalas nelkul. mert ilyenkor bebizonyosodik szamomra, hogy odakinn vannak jo gyerekek, hogy ez nem csak egy varosi legenda, hogy van olyan gyerek, aki megcsinalja, amit kersz, hanem ez egy letezo jelenseg, ami sajnos az m. csaladnal ismeretlen.
es tudom, hogy nem kene a szivemre vennem, mert nem az en hibam. sot en tolem telheto maximum ketszereset olom ebbe a ket kis szarosba, megis engem keszit ki ez a helyzet legjobben. tegnap mar ott tartottam, hogy alltam az ordito gyerekkel szemben es taknyom-nyalam egybefolyt nekem is, ugy uvoltottem, hogy please go to bed now. egyszeruen ott elszakadt a cerna. ott volt a lelkierom vege. meg valahogy kibiromezt a masfel honapot, aztan nyugodt szivvel itthagyom oket. egyszeruen nincs tovabb. elfogytam.