tiszta vizet a poharba

az eddigi mellebeszeles helyett itt az ideje kimondani dolgokat.
toroltem magam iwiwrol, nem tudtam mashogy levenni, hogy "kapcsolatban", letorolni a kepeket, amik osszekotottek, nem tudtam mit kezdeni a rengeteg kozos ismerossel, es valoszinuleg neki is megkonnyitettem az adatlapja tovabbi kezeleset (tekintve, hogy en kuldtem anno a meghivot).
rettenetesen faj, felek egyedul lenni, ujba kezdeni sincs merszem, mert en az "ove" vagyok. igyekszem belatni, hogy nekem most erre van szuksegem, de meg mindig ott van az "fel szazalek", ami nem engedi. en voltam a dontobiro a sajat meccsunkon, esely az lett volna, de csak ujabb szenvedes lett volna az eredmeny. ami sosem egyszeru, talan most a legegyszerubb.
koszonok mindent, sosem fogom elfelejteni egyetlen percet sem, de nekem most mennem kell. azon az osvenyen, ami innentol kezdve csak az enyem, es ittvan londonban.