elkeseredés

eljött a hezitálás ideje.
menjek? hát persze.
jó lesz? igen.
nehéz lesz? nagyon.
félek, iszonyatosan félek. ráadásul nem a legjobb hírekkel hagyom el Mo.ot, kiderült, hogy a bölcseségfogaim, ha kinőnek nagy valószínűség szerint összenyomják a többi fogamat. azt mondta a fogorvos, hogy ki kéne mind a négyet húzni... hurrá.
utána néztem, hogy mégis mennyi lehet kint egy ilyen beavatkozás (mert ugye ez már nem fogorvosi, hanem szájsebészeti téma), és totál lesokkolódtam. az oké, hogy külföld meg fizetős, sőt nem is egy olcsó ország, de azért nagyjából 250 fontot elkérni mégis csak pofátlanság. szóval arra jutottam, hogy ha valóban gáz lesz, akkor inkább felpattanok egy repcsire és állambácsi számláján ingyen kiszedetem a fogaimat.
arról már nem is beszélek, hogy ez az egész bölcsességfog-mizéria már most mennyire nagyon fáj. 3 napja egyfolytában fájdalomcsillapítón élek, és imádkozom, hogy álljon meg a növekedésben, mert akkor talán nem fúródik bele teljesen a szám belsejébe...
úgyhogy pánikolok teles mellbedobással, és igyekszem a maradék időt nem -csak- bőgéssel tölteni.

holnap búcsúbuli, nem csak én utazom el a barátitársaságból, á és d is lelép, előbbi avignonba megy egy fél évre, utóbbi az "ndk"-ba megy februárig, okosodni.
én viszont jövö augusztusig lépek le, és nem tudom elképzelni egyelőre, hogy is fogom átvészelni...igen, beszartam, de majd kimosom magam belőle.