mélyen

azt hiszem most kezd leesni, hogy EGYEDÜL vagyok. pedig ma egész jó napom volt összességében. reggel kezdetnek egy órát áztam a kádban és rákentem a hajamra kb. 15 különböző dolgot, amivel megajándékoztam magam. aztán megnéztem a kötelező gilmore girlst, aztán elmentem sétálgatni, ténferegni, és csodák-csodája vettem headsetet, úgyhogy most kb. egész nap vvel trécselek. aztán, hogy a szabadnap mégse legyen annyira szabad enyémek lettek a srácok olyan 17.15-től ki-tudja-meddig, mert, hogy a. még mindig nincs itthon... csodás dolog au-pairnek lenni, feltéve, ha szereti az ember, ha rá kell bólintania mindenre, amt a főnöke kitalál. ebben pedig itt nincs hiány. jövő hét végén pl. manchesterbe megyünk, 3 napra, amit próbálok úgy felfogni, hogy még nem voltam manchesterben és de jó nekem. de már előre látom, hogy nem fogok semmit látni belőle, csak a srácokkal leszek folyamatosan. arról ne is beszéljünk, hogy 12 napig fogok dolgozni kb. 6-7 babysittel előre láthatóan. szóval most örül a fejem a 3 nap day-offnak, de meg lesz ennek a böjtje elég rendesen. nem baj, majd csak lesz valami. túlélem, remélhetőleg.
amúgy most már igencsak csinálnék valami értelmeset. mondjuk keresnem kéne valami gymet, hogy a dugicsokik ne látszódjanak már ennyire. vagy nem tudom. meg kéne tanuljak kötni vagy hasonló.