...

kicsit kezd elegem lenni abból, hogy egyfolytában dolgozom. ráadásul faszán kezdek beteg lenni. fáj a torkom és köhögök, de ugye ez nem is olyan meglepő, ha a másfél hete taknyos gyereket nem visszük el orvoshoz, de még az orrát se töröljük rendesen és nem szólunk rá, hogy tüsszentéskor tegye a kezét a szája elé, mert különben szétspriccelnek a bacik. szedhetem én a vitamint meg ihatom a neocitrant, ha napi 24 órában kapom a vírust. gyanítom, hogy o.nak kinéz egy jó kis arcüreggyulladás(ha már nem az van neki), hallom a hangján, hogy fel van telve cuccal az arcürege, plusz az sem szokott jó jel lenni, ha reggelente zöldet fújatok ki vele az orrából. mert hiába van már egy órája ébren a gyerek, ha az anyja annyira nem képes, hogy az éjjel odaszáradt trutyit letörölje a csemetéje arcáról. oda se neki. végülis nem olyan nagy dolog, elvégre majd jobban lesz a gyerek. egyszer biztosan. főleg, ha nem csak egy vékony pulcsit adunk rá a reggeli csípős időben.
komolyan, ebben a kurva házban egyedül engem érdekel valamennyire, hogy hogy vannak a srácok és én törődöm egyedül azzal, hogy ne legyenek már egyfolytában betegek.