tegnap rá kellett döbbenjek, hogy mi is anyuka legnagyobb hibája. az, hogy nem ismeri azt, hogy önkritika. miután időtlen-idők óta csak alkalmazottakkal csináltat meg mindent maga körül (beleérve a gyerekei nevelését), elfelejtette, hogy néha van olyan dolog, amiben nem elég elméletben kurvajónak lenni, hanem célszerű a gyakorlatban is alkalmazni. mert az, hogy engem kioktat gyereknevelésből rendben van, mert ELVILEG több köze van a témához, mint nekem, de amikor ő a szöges ellentétét csinálja, mint amire engem kér, az kiborító. olyan ez az egész, mint amit apám csinál zsoltékkal. egyszerűen nem tudom honnan veszi azt, hogy ért a gyerekhez??? mert, az, hogy napi 2 ill. 4 órát elprütyög a gyerekeivel, az nálam sajnos nem meríti ki a gyereknevelés fogalmát. mert nem ő van ott, ha össze-vissza hány a gyerek, nem ő hallgatja a félórás földhözverős hisztiket, nem ő imádkozza bele a gyógyszert, nem ő tanítja lehúzni a wc, nem ő pakoltatja össze a szobát velük, nap-mint-nap... úgyhogy lehet, h nem sok a tapasztalatom a gyerekekkel, de még mindig több az egy hónap alatt szerzett gyakorlati tudásom, mint neki.
amúgy a mai nap valami mesébe illő. o. ma egy kisangyal. jó kedvű, mosolygós, okos nagyfiú. a reggel úgy indult, hogy épp reggelit főztem neki, amikor odafordul hozzám és azt mondja, h "i love you sophie!". aztán bekéri magát az ölembe és így reggelizünk együtt. aztán kb másfél perc "i want mummy" után elindultunk a parkba, amint kiértünk a házból már mosolygott is, végig énekelgetett az úton... aztán végre volt a starbucksban a kedvenc süti, elmentünk a parkba és megettünk a tízórainkat. aztán játszottunk egy nagyot és zokszó nélkül hazajöttünk. hihetetlen volt, hogy ilyen is tud lenni egy nap. még, még, sok ilyet lécci!!!
(amúgy azt már most fel kell jegyezzem, hogy ha nekem valaha lesz gyerekem mindig le üljek mellé a földre játszani, mert rohadtul tud zavarni, hogy anyuka pl. mindig a kanapén ülve játszik a gyerekekkel...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése