arról, hogy miért

sokat godolkodtam azon, hogy írjam-e meg ezt a bejegyzést, vagy hagyjam elfolyni a gondolataimat, mint esetek döntő többségében. aztán mégis amellett döntöttem, hogy megírom, mert elvégre ez az ÉN blogom, és eddig nem túl sok személyes dologról volt benne szó, leginkább objektívnek mondnám ezt az egész betűhalmazt. ma írta az anyukám, hogy büszke rám, hogy kitartok. tegnap írta az apukám, hogy egy hónapja vagyok itt és milyen nagy szó. ezeken gondolkodtam, mikor bevillant, hogy MIÉRT JÖTTEM KI??? mi az igazi oka? van-e igazi oka, vagy ez is csak egy általam oly nagyon kedvelt 180 fokos kanyarok egyike? nem tudom... talán bizonyítani akarok. talán sok volt az elmúlt pár év, olyan változás kellett, ami próbára tesz, mégis védelmet nyújt. hogy biztos legyen a lábam alatt a föld, mégis tiszta lapom legyen. hogy megismerjem magam, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy még mindig kemény vagyok, hogy még mindig a jég hátán is... hogy kapukat nyissak meg magam előtt, hogy beilleszkedjek valahova, ahova mindig is tartozni akartam, hogy megéljem azt, hogy milyen, amikor nincsenek filléres gondok, hogy milyen, amikor teljesülnek az emberi normák, hogy milyen, amikor nem a folytonos szorongás jellemzi a mindennapokat, hanem minden napod úgy zárul, hogy minden rendben van, nyugodtan alhatsz. hogy meg van minden. egy része ugyan messze, nagyon messze, de talán sokkal közelebb is. hogy ami itt van, az minden képzeletemet felül múlhassa, hogy szeretnek a gyerekek, megbecsülnek a szülők, hogy jól keresek, világot látok... olyan dolgok, amiket lehet, hogy soha nem tudnék elérni. áldozat mentesen. örülök, hogy itt vagyok. hogy itt lehetek.

és a hatások, amiket észrevettem magamon. sokkal nyitottabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. egész nap mosolygok. türelmesebb vagyok. sokkal fogékonyabb vagyok az apróságokra. örömömet lelem a napsütésben, a mókusokban, a hulló falevelekben, reggeli csípősen friss levegőben, ha o. beleül az ölembe, ha j. matricát kap az iskolában, ha magyar szót hallok, hogy nem kell kellemetlenül éreznem magam, hogy nem tökéletes az angolom, hogy megbecsülnek, pedig csak egy középszar angol-tudású au pair vagyok.
hát ezekért vagyok itt.