lustasag, sophie a neved

na, vegre osszeszedtem magam es valaszoltam mindket szulomnek. ezuton is bocsi, de egyszeruen ujabban annyira lusta vagyok, hogy nem erek vegig egy levelen sem, egy poston sem. piszkozatolom oket es annyi. pedig azert akarmennyit dolgozom, oszinten szolva lenne idom irni, csak valahogy a kedv marad el. na mindegy.
szerda ota itt vagyunk skociaban es imadom. a hazat, a kornyezetet, a tengert, a homokot, a sziklakat, a latohatarig nyujtozkodo zoldello folgpalyat, a sracokat, mindent, mindent. holnap megyunk haza es nem hiszem el. en nem akarok!!! hagyjanak itt a sracokkal, ok meg menjenek intezzel az eltuket londonban. vagyis most igy erzem. de persze nem birnam sokaig, mert itt akkora a nyugalom, hogy idonkent elviselhetetlen. aki erre jar, az is golfozik, a falu teljesen ures. vegig setaltam az egeszen egyik nap delelott 11 korul es egy teremtett lelek nem volt sehol. szal tenyleg, "itt meg a fu se no" (de, az igen:). majd osszeszedem am magam, de most legyen eleg ennyi, mert a tobbi csak szenvedes lenne. na jo, kaptok egy kepet, ni:)

kicsi a vilag

na, de hogy ennyire???
tegnap teljesen rakaptam egy blogra (freeblog fooldal i love you), iszonyatosan elvezetesen ir az illto, ejjelig olvastam, aztan fokozatosan jott elo, hogy o tancol, es, h 1es villamossal jar haza 10 korul onnan, hetfonkent es pentekenkent. meg, hogy szardinia, farsang, szureti bal, karacsony vacsora, szicilia, meg edzotabor, ahol kurvahideg volt. hat bassza meg, nem egyutt tancoltunk vele a torekvesben!!! vaaa basszus, annyira felzaklatott ez a felismeres, es hogy mennyire kurvara kicsi ez a vilag, hogy meg ezzel is almodtam. konkretan az ejjel kozepen felriadtam, h o hogy hogy magyarul ir??? hiszen en angliban vagyok!!! aztan mikor kicsit jobban felebredtem leesett, h ez meg pesten volt, es o magyar, csak en jottem el:D:D:D

regents

na azt nem is gondoltam volna, hogy eze a gepen meg word is van. pedig van... gondolom ez is benne volt abban rengeteg plusz penzben, amit kifizettettek velem. igy azert mar kevesbe vagyok ideges.
amugy amennyore tegnap jol esett a sracokkal lenni egesz nap, ma annyi esik jol nem latni oket. szoval egesz nap doglottem a szobamban, gyerek mentes ovezet jeligre, quimbyt hallgatva leginkabb, mert eddig egyedul azt voltam kepes a gepemre tolteni. vagyis elkezdtem a tobbit is, csak ma valahogy nem volt haljando az internet egyutt mukodni velem, ugyhogy be kell erjem kisstibi bugo hanjaval...(nem panaszkodom...:P)
szoval ugy dontottem, hogy delutan egy ora korul mar igazan illene kivakarnom magam az agybol, elvegre is a szabadnapokat lehetne ertelmesebb tevekenysegekkel eltoteni, mint a henyeles, igy fogtam magam es ki jottem a regents parkba. gondoltam majd itt is leszek olyan makos, hogy befogok valami kosza internetet; hat nem... de orom az uromben, hogy felfedeztem a wordot a gepen. mert ugye a kis edes is jott velem. egy sapkaban es a derekmelegitomben utazott a taskamban.
ma is gyonyoru ido van, csak most epp egy kurvanagy fekete felho takarja a napot, de amugy tenyleg gyonyoru. egy ingben es egy pulcsiban vagyok, mondjuk, mint arrol k.t felvilagositotta a fonoke, mi kelet-europaiak nem erezzuk a hideget, gondolom itt a nagy orosz telekre gondoltak, amiket a sztyeppen veszeltunk at, vagy esetleg a balti tengeri nyaralonkban eltoltott marciusi vakaciokra asszocialt.
a lenyeg a lenyeg, hogy ugyan itt van tolunk 20 percre, de most vagyok eloszor itt. (de asszem nem sokaig, mert kurvara esni fog...) de az boztos, hogy nem utoljara. itt ulok egy kibaszott nagy rozsalugasban, szembesut a nap (marmint eddig, amig nem volt itt ez a kocsog felho sutott), "de a szivem meg mindig, oojjeee meg mindeg a regi, a regi"...
ma amugy elkezdtem a fejemben osszeallitani, hogy mi hianyzik otthonrol, nagyon(az evidenciakat, mint v meg anyam meg a baratok nem irnam le..:):
- a tejfol, a turo, kefir... (otthon fel sem tunt, de rengeteget eszem tejtermekeket, meg a fozeshez is rengeteget hasznalok...itt meg egyik sincs...)
- egy jo quimby koncert (de ez lehet, hogy csak a 2 napja folyamatos quimby hallgatas hatasa)
- piacozni (v.vel a vasarcsarnos mellett laktunk tavaly, napi program volt, es nagyon megszerettem...itt meg meg a bevsarlas is interneten jon, beleertve a zoldseg-gyumolscot is...)
- mezes malna (nem, nem vagyok alkohaolista, csak ugy szerettem guritaetni zs.val a kulonbozo mezes itokakat beszelgetes kopzben)
- a szavak (es nem olyan ertelemben, hogy nem magyarul beszelek, hanem, hogy ra kellett jojjek, hogy a magyarban annyi, de annyi kifejezes van, mint egen a csillag, rengeteg szinonimaval, itt pedig minden olyan szegenyes...)
- a kupi (na jo, az en szobamban azert meg adom a modjat, de annyra steril az egesz kornyezet, hala a takiarito neniknek... ami persze jo, de egyszeruen en jobban erzem magam, ha van egy egeszseges rendetlenseg korulottem)

szabadnapok

ez mar a 3. nap, amit nagy semittevessel toltok. gilmore girls, meg nasi, meg internet. kb. ezek jellemzik a mindennapjaimat. monjuk tegnap dolgoztam, ami meglepoen kellemesre sikerult. anyuka egesz nap a tvben arulta a cuccait, igy apukara meg ram maradtak a sracok. vettunk a kicsinek focicipot, a nagynak power rangerst, aztan elmentunk ebedelni, egy undorito puccos, sznob helyre, ahova meg a farmeremet is le kellett szoknyacskara cserelni. de legalabb finom volt a kajajuk. nem volt egrecirozas, nem volt ezt ne azt ne, hogy en mit meg hogy. nem. csak volt egy jo napjuk a sracoknak (es nekem is).
a heten meg elkezdodott az oszi szunet a skacoknak, ugyhogy az extra szabadnapomon is reggel 7kor a gyerek kiabalasra ebredtem a szomszed szobabol. (az extra szabadnap meg azert jar, mert holnaptol kezdve 10 napot huzok le egyhuzamba...)
holnap reggel f. jov at jatszani, delutan meg mi megyunk t.hez(neki van a magyar nannyje). szerdan meg megyunk skociaba, 5 napra. meg azt nem tudom, hogy milyen taskaba fogom belenyomoritani a cuccaimat, de igyekszem... azt meg nem is kommentalnam, hogy hogy juthatott anyukanak eszebe, hogy a reggel 7 orasi repulovel induljunk. (ami nekem azt jelenti, hogy legkesobb fel 5kor kell felkelnem...)

azt majdnem el is felejtettem, hogy k. kapott a fonokasszonyatol ket ingyenjegyet egy ilyen ubermodern kiallitasra, amire lelkesen el is mentunk (ertsd: "nem baj, ha szar, mert nem fizetunk erte!" "ha nem tetszik, legfejebb kijovunk!"...), es haaaat en magamat egy muveszetekre teljesen nyitott embernek tartom, sot a kortarsat meg mondhatjuk, hogy szeretem is( mondjuk leginkabb ugye irodalmobol, de a kepzomuveszetben is lattam mar nekem tetszo dolgokat a maiaktol...), de ez... hat igen. ez ki fogott rajtam. agyag szarkupacszobrok, 3 termet elfoglalo mindent osszekeno piros trutymo, es a vegere egy agyu, amibol piros trutymo tolteteket lott ki a falra. mindezt a royal academy of artsban... igazabol azert volt nagyon felhaborito(?), hogy ezt, ott, ennyiert(12 font lett volna...), mert tudom, hogy az en volt evfolyamtarsaim ezeknek sokkalsokkal jobbakat alkotnak es soha meg sem fogjak kozeliteni az elismeresnek ezt a fokat, hogy itt kiallitsanak... igen, tudom, az otlet a lenyeg, meg, hogy beszeljenek rola...

kicserlodott

uj telefonom es uj gepem van. ugyhogy innentol kezdve minden angol ujra kell tanulnom gepelni, mert minden mas helyen van, meg ugye az ekezeteknek is bucsut kellett mondani. de mellesleg gyonyoru. meg okos es 6 orat bir az akkuja, ami az elozo gepem haromnegyedoras teljesitmenyehez kepest meglehetosen nagy ugras. es mar most immmmadom. ugyan alig maradt valami kis penzem, de legalabb van gepem(nem is akarmilyen:)a telefon meg nem az en erdemem, azt fonokasszonytol kaptam. de az is tobbet tud, mint en valaha is fogom hasznalni. mondjuk eleg jo kameraja van, ugyhogy valoszinuleg innentol kezdve tobb fenykepem lesz.
jaaaa es a legontosabb, hogy bejon a net fent a szobamban, ugyhogy innentol kezdve nincs tobb gyerekszoba, mert mostantol itt fent van a fohadiszallas:)ugyhogy tekintve, hogy szabadnapom az van, penzem az nincs, gondoltam elmegyek setlni/kocogni a kornyeken, mert tegnap gyonyoru szep ido volt, de persze ma meg esik az eso... annyira tipikus... na, mindegy, majd egyszer elkezdek mozogni is, csak legyen ra erom (meg penzem meg kedvem:))

folynak a napok

el sem hiszem, hogy megint szerda van, holnap utolsó nap a héten, aztán megint szabadnap... hihetetlen sebességgel száguld el mellettem minden. tegnap voltunk o.val, f.vel, és az ő nannyjével, t.vel az állatkertben. elméletileg már másodszorra voltunk ott, de gyakorlatilag még csak most láttam belőle valamit. már amennyit két alig3éves éves mellett lehet látni. t iszonyatosan aranyos ember, nagyon hasonlóan látjuk a világot, imádja az állatokat, és azt hiszem a nyelvi nehészségek ellenére nagyon jól kijöttünk. basszus, újzéladni alapból, csak 10 éve é itt. egyszerűen számomra feldolgozhatatlan, hogy valaki hogy képes új-zélandot otthagyni!!! na, majd legközelebb kifaggatom erről is, mert eddig erre nem került sor, tekintve, hogy a srácok pörögtek, int a búgócsiga, győztünk szaladni utánuk... de hál' istennek nem volt sem ugráló vár, nem volt körhinta, semmi ilyen szarság, amit csak azért raknak oda, hogy a gyereknek legyen miért hisztériáznia. vagyis, persze ott volt, csak nem vettünk róla tudomást, mert elvégreis egy ÁLLATKERTBE mentünk, nem holmi vursliba. ebben már az elején kiegyeztünk t.vel, hogy semmi ilyen szarság, hanem csak az állatok, azokért jöttünk végülis, nem? szóval kimondottan nagyon jól éreztem magam, majd azért még lesz ilyen alkalom, mert még van egy rész, amiből semmit nem láttunk. mondanom se kell, hogy mennyire elfáradtunk, még én is...

ma meg elvittünk RENGETEG holmit a charity shopba, amiket anyuka előzőleg kiszelektált. az egész kocsi tele volt. és persze ki pakol megint egyedül a szemerkélő esőben??? hát persze, hogy én. mert, hogy anyuka 2 napja meghúzta a vállát (szerintem csak elaludta, mert azon a reggelen úgy kelt fel, hogy fájt neki...), és SEMMIT nem csinál azóta. vagyis persze, hogy csinál. fogadásokra jár, barátnőkkel ebédel, csak épp a gyerekeit és a mindennapi teendőket nem képes ellátni. úgyhogy ő bent teázott o.val, miközben én pakoltam a kb. 3 tonnányi szarját...

amúgy lesz lassan telefonom is, csak ki kell kódoltatni egy másikat. ja, és néha bejön a net a szobámban. mármint a családi. vagyis a jelet fogja, csak gondolom nem elég erős ahhoz, hogy folyamatosan tudjon menni. így még mindig lent netezek.

jujj, azt majdnem elfelejtettem, hogy nov. 19-21. között megyek meglátogatni d.t frankfurt an der oderban, berlin mellett:) tegnap megvettem a repülőjegyem, amivel lezavartam életem első internetes vásárlsát is:) mondom én, hogy nagyvárosi lány leszek a végén:)))

long day

tegnap sikerült kijutnom ehez. igazi tortúra volt. tekintve, hogy vasárnap RENGETEG metróvonal van vagy teljesen, vagy részlegesen lezárva, iszonyatos kerülővel és 2 átszállással sikerült kiérjek. (amúgy egyébként közvetlen metró lenne...) ha egy szóban kéne összegeznem, hogy milyen volt, azt mondanám: elkeserítő... iszonyatosan le van fogyva, egy lepukkant ház lepukkant lakásában lakik 6 vendégmunkással (2 török, 4 lengyel), ő az egyedüli lány. egy kis szobájuk van kettőjüknek. közös konyha, fürdő, wc... a környék is már teljesen más, mint ez a london. szinte fehér embert nem látsz, rengeteg pakisztáni, indiai, fekete. angolok nagyon kevesen laknak arrafelé. az egyetlen pozitívum, hogy közel van a kávézó, ahol dolgozik... napi 10 és fél órát. 13 napot egyhuzamban, majd egy nap szünettel. ahogy beszélgettünk és ott ült velem szemben, az éreztem, hogy ezt már elfogadta, beletörődött. nem akartam a fejéhez vágni a kérdéseimet, ami elsősorban a DE MIÉRT??? köré csoportosult volna. de szívesen megkérdeztem volna, ezért jött ide? hogy a heti (jó esetben) 200 fontjáért megéri? hogy nem látja a szüleit, hogy nem él rendes körülmények között, hogy egy férfiért feladta az egyetemet, a normális lakhatás, munka lehetőségét is? MEGÉRI? sok minden van még, amit mondott, láttam, tapasztaltam, de azt megtartom magamnak. tudom, hogy nem az én dolgom, de legjobb barátnők voltunk sokáig, nem akarom, hogy elkallódjon, még ha ő is választotta ezt.
miután eljöttem e.től találkoztam k.val. beültünk az oneillsba, ahol megittam 2 üveg körtesört és rá kellett, hogy jöjjek, nagyon nem bírom az alkoholt. az az ért milyen, hogy 2 sörtől berúgtam (na, jó azért nem annyira nagyon, de volt bajom), ma meg másnapos vagyok? atyaisten, ha belegondolok, hogy kb. fél ezéve ahhoz, hogy így legyek 3-4 feles kellett...most meg... nem mintha baj lenne, hogy szinte nem iszom alkoholt, csak furcsa, azt hittem jobban bírom. bár azért nem is sokat ettem aznap, plusz eléggé fáradt is voltam a reggeli fél hetes ébresztő miatta, mik a srácok a szülők köre(nem)működésével produkáltak...
aztán ma meg arra ébredek, szintén fél7 tájban, hogy a pici üvölt a nagynak, h "j!!! wake up!!! daddy said its morning!!! wake up!!!", szóval köszi o. végülis még lett volna több, mint egy órám aludni, sebaj. szokásos park a kicsivel, haza, kaja, leadni, hogy elvigyék az oviba. és most itt tartunk.
v írt egy smst, hogy nem biztos, hogy ma egyáltalán haza ér, mármint, hogy ma estére. mert az új munkahelye kiküldte kecskemétre, a merci gyár építéséhez, és mostantól tőlük függ a munkaidő, nem a rendes főnököktől...mondhatom jól jött neki is és nekem is ez a helyzet. az hagyján, hogy nem lehet tudni, hogy mikor tudunk rendesen skypeolni, de hogy angolra sem tud járni, ami ugye mégiscsak majd 100 ezer forint volt, az az igazán ciki.
amúgy meg a fasz kivan, mert beleejtettem a telefonom a wcbe, úgyhogy helló annak is, de legalább lezsíroztam főnökasszonnyal a berlini látogatásom d-nél, szal azért elég felemás volt ez a nap. ja és jön a fogam.. hogy baszná meg.

:)

valahogy ez mai nap annyira, de annyira jó, hogy el sem hiszem. 10 órát aludtam, egy pisi-szünettel, reggel egy fél óra ázás a kádban, aztán a napi gilmore girls adag, csak, hogy minden stimmeljen, pont arra értem fel a fürdőből, h "sugar and spice, it's the gilmore girls!". aztán elsétáltam spórolás címszóval a következő metró megállóhoz, mert így nem kell áttszállni, meg az már egyes zóna. aztán természetesen a rossz irányba szálltam fel, mert itt olyan nagyon jól ki vannak írva az irányok, hogy biztos én vagyok a hülye, hogy rosszra szálltam fel...na, mindegy a következő megállónál irányt váltottam és a cotcoton ajánlott TK-MAXXig meg sem álltam. igazából bokacsizmát mentem keresni, de az persze hogy nem volt, helyette viszont kifogtam fillérekért (80 font helyett 15...) egy kurvajó kabátkát, laza 2 órát töltöttem el a boltban, ami leginkább egy nagy turkálóra hasonlít, mindenből 1-1 darab van, minden olcsó, de minden minőségi, és természetesen új, méret szerint rendezve...
most pedig hazajőve együtt örülünk főnökasszonnyal a jó kis vásáromnak, meg a srácok új ágyának. amúgy kicsit meg is voltam ijedve, hogy majd biztos nekem kell összeszerelni, de szerencsére egyrészt szabadnapos vagyok, másrészt pedig anyuka megszervezte az összeszerelést is. nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.
összeségében pedig o.val nagyon jól haladok, már az anyja jelenlétében is játszik velem, beszélgetünk. j. ma nagyon rossz passzban van, mert nem hozhatott haza valamit a suliból, amit szeretett volna. a kicsi viszont olyan iszonyatosan édes napok óta, hogy még most is szívesen vagyok velük, pedig most nem is kéne. anyukával is rendeződni látszik a viszonyunk, ő is nyit felém és én is felé. remélem ez így is marad.

india

és ismét csak elhatároztam, hogy én ezt meg fogom nézni magamnak. meg fogjuk nézni magunknak.

kieg.

arról nem is beszélve, hogy nem tűnt fel neki, hogy MINDEN BARÁTOM OTTHON VAN??? mert, hogy állandóan a gép előtt ülök... hát persze bazdmeg, mert van valaki, akivel -szinte- csak így tudok kommunikálni, mert 1670 km-rel arrébb van!!! sőőt, ha ez nem elég, akkor azt is mondom, hogy én kurvára EGYEDÜL JÖTTEM IDE, mindenki, akit szeretek, akiket a barátaimnak nevezek, azok OTTHON VANNAK. nem baj, a hétvégén találkozom evel és kval is, ha minden igaz. bár még nem tudom hogy mi-hogy lesz, mert szombaton dolgozom (o. partyja lesz), de csak ennyit tudok, hogy dolgozom, azt nem tudom, hogy akkor látástól-vakulásig, vagy csak a partyn, mert ez kimaradt, de gyanítom, hogy az első variáció valószínűbb... na, mindegy, akármi lesz vasárnap egésznap e.zok.

beszélgetés

anyuka megkérdezte, hogy boldog vagyok-e náluk? hát most erre mit lehet mondani? de komolyan? azt várta, hogy persze, de jól érzem magam, hogy hetek óta nem tudok rendesen senkivel (értsd 2 ember) rendesen találkozni, mert mindenki látástól-vakulásig dolgozik, én általában 4-5 estét babysitelek egy héten, mégis mit vár? hogy ujjongva rohangálok körbe majd a házban és csacsorászok vele napi 24 órában? Meg megint felhozta a nyelviskola témát, és megint mondtam, hogy én szívesen, és megint ennyiben maradtunk. nekem kéne magamnak keressek? meg talán majd az egészet nekem kéne fizetnem? vagy mit gondol? nem lehet minden és legfőképpen mindenki olyan, mint amilyennek ő elgondolja. fogadjon el olyannak, amilyen vagyok, az lesz a legjobb. vagy küldjön haza a picsába. de ne ossza az észt állandóan.
ajjajjajj, asszem elhamarkodtam én ezt a "jövök kifelé a kultúsokkból" kijelentést...

közérdekű információ

azt teljesen el is felejtettem, megírni, hogy hol is lakunk. ha valakinek mondd ez a kép valamit, akkor csak annyit fűzök hozzá, hogy kb. 3-szor mentem át ezen a zebrán, mikor kezdett leesni, hogy hallottam már valahol azt, hogy abbey road, meg, hogy tulajdonképpen miért is van összefirkálva az a szép fehér kerítés...:)

ma éjjel végre sikerült egy hatttttalamsat aludnom. napok óta 4órákat aludtam, és rettenetesen fáradt voltam. tegnap meg leraktam a fejem és félálomban arra gondoltam, hogy otthon vagyok és v hozzám bújva alszik(=magamköré csavartam a paplant...:), aztán többre nem is emlékszem, mert kidőltem.
6.40kor ébredtem arra, hogy üvölt az ébresztő én meg azt sem tudom hol vagyok. vártam, hogy megfordulok és átölelem, aztán lekászálódok a galériáról és felveszem a köntösöm. ehelyett kinyomtam a telefont, felültem, átbukdácsoltam a kupin (nincs szennyeskosár, így még a szennyesem is össze-vissza van, nem csak a megszokott szétdobált holmik...), felkaptam a törölközőm és elmentem zuhanyozni.
aztán délután ismét aludtam egyet, ami hasonló vége lett, és most olyan, de olyan szarul érzem magam, hogy elfogytak a szavaim.

megvolt életem első playdateje. igazából ez annyit tesz, hogy az auparek/nannyk jókat beszélgetnek, a gyerekek meg szépen eljátszanak egymással. ez ma 100%-osan sikerült. a. iszonyú jó fej, nagyon jól kijöttünk, hatalmasat beszélgettünk, ő már 5 éve kint van, de ez még csak a második családja. t. nagyon aranyos kisfiú, annyira nyugodt, kedves, teljes ellentéte o.nak. nagyon jól eljátszottak, t. nagyon jó hatással volt o.ra. nem volt hiszti, nem volt ezt akarom, azt akarom, miért, stb. aztán elvittük a srácokat oviba, és hazamentünk. aztán itthon (jujj, de furcsa, hogy ezt nevezem itthonnak...) megtaláltam a tökéletes csümölcssaláta kombinációt. körte, kiwi, maracuja. egyszerűen isssssteniiiii. nyammmm

císzavakban

-anyuka rákapott a 12 fontos jeggingsemre:) MUHAHAHA
-figyelmeztetni kéne ezeket az angolokat, hogy attól még, mert süt a nap okt. közepén, reggelente nagyon hideg tud lenni
-tej még mindig nem a barátom, pedig én szeretném
- hamarosan jön egy magyar nanny, o. ovistársával, taxival megyünk a playdate után az oviba, mert mi megérdemeljük
kb. ennyi

kultúrsokk

ez van velem mostanában
és jelenleg a kettes fázisban vagyok. ami nem nagy tragédia, érzem, hogy jövök kifele belőle, csak nem tesz jót, hogy nem csinálok semmit.

arról, hogy miért

sokat godolkodtam azon, hogy írjam-e meg ezt a bejegyzést, vagy hagyjam elfolyni a gondolataimat, mint esetek döntő többségében. aztán mégis amellett döntöttem, hogy megírom, mert elvégre ez az ÉN blogom, és eddig nem túl sok személyes dologról volt benne szó, leginkább objektívnek mondnám ezt az egész betűhalmazt. ma írta az anyukám, hogy büszke rám, hogy kitartok. tegnap írta az apukám, hogy egy hónapja vagyok itt és milyen nagy szó. ezeken gondolkodtam, mikor bevillant, hogy MIÉRT JÖTTEM KI??? mi az igazi oka? van-e igazi oka, vagy ez is csak egy általam oly nagyon kedvelt 180 fokos kanyarok egyike? nem tudom... talán bizonyítani akarok. talán sok volt az elmúlt pár év, olyan változás kellett, ami próbára tesz, mégis védelmet nyújt. hogy biztos legyen a lábam alatt a föld, mégis tiszta lapom legyen. hogy megismerjem magam, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy még mindig kemény vagyok, hogy még mindig a jég hátán is... hogy kapukat nyissak meg magam előtt, hogy beilleszkedjek valahova, ahova mindig is tartozni akartam, hogy megéljem azt, hogy milyen, amikor nincsenek filléres gondok, hogy milyen, amikor teljesülnek az emberi normák, hogy milyen, amikor nem a folytonos szorongás jellemzi a mindennapokat, hanem minden napod úgy zárul, hogy minden rendben van, nyugodtan alhatsz. hogy meg van minden. egy része ugyan messze, nagyon messze, de talán sokkal közelebb is. hogy ami itt van, az minden képzeletemet felül múlhassa, hogy szeretnek a gyerekek, megbecsülnek a szülők, hogy jól keresek, világot látok... olyan dolgok, amiket lehet, hogy soha nem tudnék elérni. áldozat mentesen. örülök, hogy itt vagyok. hogy itt lehetek.

és a hatások, amiket észrevettem magamon. sokkal nyitottabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. egész nap mosolygok. türelmesebb vagyok. sokkal fogékonyabb vagyok az apróságokra. örömömet lelem a napsütésben, a mókusokban, a hulló falevelekben, reggeli csípősen friss levegőben, ha o. beleül az ölembe, ha j. matricát kap az iskolában, ha magyar szót hallok, hogy nem kell kellemetlenül éreznem magam, hogy nem tökéletes az angolom, hogy megbecsülnek, pedig csak egy középszar angol-tudású au pair vagyok.
hát ezekért vagyok itt.

lázlázláz

az ijesztő tud lenni, amikor a lázmérőn a 3-as mellett nem 6-os, hanem 9-es jelenik meg. aztán megadtam magam vettem be lázcsillapítót, mert bár úúúútálom, mert szétcseszi a gyomrom, de nem tudtam mit tenni. mellé nyomtam egy normaflort, amolyan kompenzáció képen...
mikor mondtam főnök asszonynak, hogy érzem, hogy ma sincs minden rendben, kicsit úgy tűnt, mintha érdekelné, aztán megkérdezte, hogy beágyaztam-e már náluk... (egész délelőtt abban a szobában volt, és nem volt képes megtenni...) háromnegyed óra múlva pedig anyuka elvisz az oviba a kicsiért, hogy a zuhogó esőben rángassak két gyereket a kocsi felé, miközben ő ücsörög a meleg autóban. biztos nagyon nehéz lenne egy kis megértést tanúsítani.

...

37.8, ez semmi esetre sem biztató, mert azt írták, hogy ez a következő lépés...

hülye internet

annyira szeretem, hogy beírom, hogy mi a tünetem (amit itt nem fogok valszeg leírni, mert annál azért kellemetlenebb...) és azt hozza ki, hogy vérző gyomorfekélyem van. semmi más opció. pedig igazán írhatnának, valami olyat, hogy mennyi idő után menjek orvoshoz vagy úgy egyáltalán, vagy hogy bizonyosodjak meg arról, hogy van-e bajom, vagy el fog múlni és ne idegeskedjek. de fááájjj...:'(

fáj

akkor sem fogok tudomást venni bizonyos dolgokról, majd csak elmúlik... (fingers cross) és most szaladok ismét. aúúúú

ajánlom apuka figyelmébe az alábbi videót:D
How To Make The Perfect Bowl Of Porridge

napi apró

egyszerűen nem értem. ahelyett, hogy elvinné a saját fiát oviba, berakja egy félidegen kocsijába, aztán visszajön a meleg házikóba és nekiáll pattogni a takinéninek meg a kis ebay cuccait intézni. valóban mindkét dolog fontosabb a saját gyerekednél. aki amúgy ma is teljesen "lefektetett", nem is érdemli meg az anyja, hogy ennyire aranyos kicsije legyen.
amúgy most már ki lehet jelenteni, hogy beteg vagyok hivatalosan. fáj a torkom és folyik az folyik az orrom. úúútálom.
amúgy szerintem tegnap apuci megpróbálkozott főzni magának porrige-ot (ilyen skót marhaság, olyan mint egy kása tkp. zabpehely meg tej meg víz összefőz 1:1:1 arányban...), legalábbis erről árulkodott az a lábas, ami reggel beáztatva várt, az odakozmált tejjel benne, illetve a padlón szétszórt zabpehely darabok is.
ma pedig olyan környezettudatos voltam, hogy organikus tampont vásároltam. abból az okból kifolyólag, hogy engem se mérgez meg később a természetet se.
amúgy ezek a bio-dolgok itt teljesen elérhetőek, nem számít luxusnak, nem is drágábbak (sokkal) általában mint a sima cuccok. akkor meg azt hiszem egyértelmű. mindenkinek jobb, ha a biot eszi, rakja be magának az ember, nemde?

amúgy

folyamat azon gondolkodom, hogy minek vállal valaki gyereket, ha a barátai, társadalmi státusza, a haja, a körme, a dinner partyai, az autója, a ruháji, az, hogy kipihenje magát, a diétája, a gym, a rangers, a business, és úgy összességében MINDEN fontosabb a gyerekeinél???

összevisszaság anyukáról és a csodás délelőttről

tegnap rá kellett döbbenjek, hogy mi is anyuka legnagyobb hibája. az, hogy nem ismeri azt, hogy önkritika. miután időtlen-idők óta csak alkalmazottakkal csináltat meg mindent maga körül (beleérve a gyerekei nevelését), elfelejtette, hogy néha van olyan dolog, amiben nem elég elméletben kurvajónak lenni, hanem célszerű a gyakorlatban is alkalmazni. mert az, hogy engem kioktat gyereknevelésből rendben van, mert ELVILEG több köze van a témához, mint nekem, de amikor ő a szöges ellentétét csinálja, mint amire engem kér, az kiborító. olyan ez az egész, mint amit apám csinál zsoltékkal. egyszerűen nem tudom honnan veszi azt, hogy ért a gyerekhez??? mert, az, hogy napi 2 ill. 4 órát elprütyög a gyerekeivel, az nálam sajnos nem meríti ki a gyereknevelés fogalmát. mert nem ő van ott, ha össze-vissza hány a gyerek, nem ő hallgatja a félórás földhözverős hisztiket, nem ő imádkozza bele a gyógyszert, nem ő tanítja lehúzni a wc, nem ő pakoltatja össze a szobát velük, nap-mint-nap... úgyhogy lehet, h nem sok a tapasztalatom a gyerekekkel, de még mindig több az egy hónap alatt szerzett gyakorlati tudásom, mint neki.
amúgy a mai nap valami mesébe illő. o. ma egy kisangyal. jó kedvű, mosolygós, okos nagyfiú. a reggel úgy indult, hogy épp reggelit főztem neki, amikor odafordul hozzám és azt mondja, h "i love you sophie!". aztán bekéri magát az ölembe és így reggelizünk együtt. aztán kb másfél perc "i want mummy" után elindultunk a parkba, amint kiértünk a házból már mosolygott is, végig énekelgetett az úton... aztán végre volt a starbucksban a kedvenc süti, elmentünk a parkba és megettünk a tízórainkat. aztán játszottunk egy nagyot és zokszó nélkül hazajöttünk. hihetetlen volt, hogy ilyen is tud lenni egy nap. még, még, sok ilyet lécci!!!
(amúgy azt már most fel kell jegyezzem, hogy ha nekem valaha lesz gyerekem mindig le üljek mellé a földre játszani, mert rohadtul tud zavarni, hogy anyuka pl. mindig a kanapén ülve játszik a gyerekekkel...)