igazából még csak 4 napja nem írtam, még is azt érzem, hogy képtelen vagyok leírni mindent, ami történt.
nos, az oviról röviden. egyszerűen hihetetlen. anyám otthon óvónő volt évekig, úgyhogy van összehasonlítási alapom. 10 gyerek jár egy csoportba és 3 tanár van velük állandóan, az udvaron 5.itt nincs olyan, hogy elhanyagolt gyerek, itt nincs olyan, hogy valaki nem érzi jól magát.nekem személy szerint az ovi egy horror volt, borzasztó reggelikkel és kirekesztéssel tarkítva, úgyhogy el is határoztam, hogy ha mást nem tudok magammal kezdeni, akkor nyitok egyszer egy ilyen ovit.
aztán a hétvége. na az igazán szép volt. dinner party volt a m familynél, úgyhogy igazából itthon volt mindenki, de a skacok ígyis egész nap rám voltak utalva. amivel igazából nincs is bajom, csak éppen annyi, hogy szerintem egyszerűen nem normális ez az egész. nem egészséges. a gyerek egye az anyja főztjét, meg mutassa meg anyának a rajzait meg focizzon apuval ne az au pair legyen már a szülőjük, basszus. na, mindegy, egyszer majd csak túl teszem magam ezen, de annyira jól alakíthatóak a srácok, ahogy nagyon nem örülök, hogy ez a példa van előttük. persze én csak egy évet leszek itt velük, úgyhogy igazából nem kéne ilyenekkel foglalkozzak. csak jártatom az agyam. szóval a szombat iszonyat kemény nap volt, annyira ki voltam merülve, hogy kb. mindent másodszorra értettem meg, mindet elfelejtettem és még felállni sem volt erőm néha.
aztán végre eljött az első szabadnapom. azt terveztem, hogy majd jól délig alszom, aztán henyélek egész nap max egy kis városnézés, ilyesmi, pénzköltés, mert ugye elvileg már itt az ideje az első fizetésemnek is. nos az előbbiekből egyedül a városnézés valósult meg, de nem bánom. reggel 9kor kidobott az ágy, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy a kisfiú visítástól nem tudtam tovább aludni. aztán átmentem khoz, megnéztem a lovely kis stúdióját, ami annyira apró, amennyire kedves. (igen, kedves v már láttam magam előtt ahogy egy szép napon ott nyomorgunk egy hasonlóban ketten:) szóval elndultunk, totál céltalanul a városba, ami fúúú, basszus, még mindig kurvára tetszik:)igazából csak olyan szokásos, csajos ténfergünk a városban fílingem volt, mint amit otthon szoktunk nyomni, de ez itt kéremszépen nem a körömpiszok pécs, hanem a lejárod-a-lábad london. szerintem kb 1/10-ét sem láttam a városnak, mégis az a érzésem támadt, hogy szeretem. hogy jó itt lenni. este hullafáradt voltam, vnek meg megy szét a gépe, így a közöset kell használni, ami miatt meg nem tudnak a többiek aludni, úgyhogy viszonylag hamar ágyba kerültem.
a mai nap, meg annyira lájti, hogy el sem tudom hinni. reggel dolgoztam 2 órát, aztán délután fogok még 2őt és este 3at. úgyhogy valószínű lesz időm erre-arra, pl a elvisz ma a a bankba és ismét teszek egy próbát hogy nyissak egy számlát, illetve el tudok menni a tescoba bevásárolni csokiból.
9/14/2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
nyomorogni?! az egy csodalakás rendetleneknek. :D
Megjegyzés küldése