első nap

szóval az egész hajnali 2-kor kezdődött pécsett. csörgött az óra és tudtam, hogy ma ébredtem utoljára mellette. sírás. elindultunk fél 3körül. sírás. aztán eltévedtünk…(„én megmondtam, hogy szeged felé kell menni”khmkhm.:) de még így is bővem odaértem, még volt egy szűk óránk ferihegyen. sírtam, sírtam és sírtam. aztán felszálltunk és végre KÉNYELMES volt a repülő. köszi a malévnek az élményért, ezúton is. aludtam is egyet, természetesen két sírás között. aztán arra ébredtem, hogy a néni bököd, hogy itt a kaja. hát bár ne tette volna. én azt hittem eddig, hogy csak a hülye amerikai filmekben emlegetik a legendásan szar repülős kaját. hát nem. tényleg SZAR volt. hideg, szívós faforgács-szerű buciban sonka(az egyetlen, amivel nem volt bajom), és ami megadta a kegyelemdöfést: KOVIUBI. bazzz. hogy lehet kovászos uborkát rakni a szendvicsbe? már azzal a gondolattal is nehezen barátkozom, hogy emberi fogyasztásra alkalmas, nem ám, hogy széles körben kedvelt. na, mindegy, megszabadultam tőle, de benne maradta a leve!!!bleee, azt hittem, hogy rosszul leszek. de tekintettel arra, hogy ISZONYATOSAN éhes voltam letoltam a koviubileves sonkás faforgácsomat. aztán nyomattam egy kis almalevet és kávét. aztán mikor kezdtünk leszállni és kezdett leesni, hogy két és fél óra alatt átrepültem egész európán és 1600km választ el a szeretteimtől, akkor a változatosság kedvéért sírtam egy kicsit. kerestem egy pénzváltót és pofátlanul sokért váltottam némi fontot. aztán össze-vissza keveregtem gatwicken meg azt hittem, hogy a csomagom is eltűnt, mert kb. utolsónak jött ki, de végülis csak összehoztam mindent, elértem egy vonatot(igaz, hogy nem az expressre, csak egy simára és még helyem sem volt, és még a kukát is levertem a falról a csomagommal), beértem a Victoria Stationre. itt beragadtam az ajtóba, mert ugye arra nem gondolnak, hogy egy 23kilós csomaggal az ember nem mozog valami fürgén, csak addig látnak, hogy nehogy ketten menjenek át egy nyitódás alatt…na, mindegy, valahogy kirángattam, de a jegyemet nem kaptam vissza…(szóval nem tudom, hogy A szándékozik-e kifizetni, de a jegyemmel nem tudom bizonyítani, hogy mennyi is volt…)na, mindegy. a következő megpróbáltatás megtalálni, honnan is indul a 16-os és hol tudok buszjegyet venni. K azt mondta, hogy tudok a buszon is venni jegyet, be is próbálkoztam a sofőrnél, de elhajtott. így egyel későbbivel mentem, közben vettem automatából egy jegyet és megtudtam, hogy jó buszra akarok felszállni. aztán jött a busz én meg simán idetaláltam.
elvileg ma nem dolgozom. a hangsúly az ELVILEGen volt, ha valaki nem érzékelte volna. merthogy azért menjek el a jért a suliba aval, meg tartott a egy laza másfél órás eligazítást, de én ma még nem dolgozom. hát ez van. tehát heti 39 óra,plusz 2 babysiting, meg, ha szükség van rám. nem panasz, mert megfizet,de így végig gondolva kurvasok lesz.
az előbb beszéltem Vvel, és kiírt valamit a telefon, jajj, basszus, most azon aggódom, hogy lebeszéltem a havi keretet, pedig A a lelkemre kötötte, hogy mindig egyen pénz a telefonomon. na, mindegy még ha meg sem adja az útiköltséget, akkor is van egy dugi 10esem, azt rányomom és mindenki boldog(vagy nem).
ja, azt persze, mondanom se kell, hogy nem működik a szobában a net, úgyhogy most mehetek a hát valamelyik sarkába netezni. fáradt vagyok, kétségbeesett, elkeseredett és még csak nem is tudok beszélni kényelmesen az otthoniakkal. hiányzik minden és mindenki. imádom ezt a várost, jól érzem magam, végülis, csakhogy a szeretteimet jobban szeretem a városoknál.