most semmi sem vidám. csak ülök, a félig bepakolt(eddig18kg-os) bőröndömmel, v mellettem alszik én meg csak sírok. tele vagyok kérdőjelekkel, hogy mi lesz velem, hogy fogok boldogulni, meg úgy egyáltalán, hogy élem túl azt, hogy egyedül vagyok...
ez az amitől a legjobban félek. mikor 2 éve felköltöztem pestre azon rinyáltam folyamatosan, hogy el kell hagyjam a barátaimat. és akkor az csak pest volt. laza 200 km, 2 óránként induló vonattal, jó pár ismerőssel a városban.
de most??? 1600 km, drága repülőjegyek, sok hónappal előre foglalás, és 2 azaz kettő darab ismerős.
világ életemben utáltam egyedül lenni. gyűlöltem. féltem. kerültem, ha csak tudtam. most pedig önként vállalom, hogy egy évet szinte teljes magányban töltsek. biztos hatalmas élmény lesz, de jelenleg csak az a gondolat fájdítja a fejemet, hogy itthagyom Őt, aki álomittasan nézelődik mellettem immár több, mint 2 éve, itthagyom Anyukámat, akivel amúgy sem volt az utóbbi időben elég lehetőségem törődni, a barátaimat, akik nélkül egyszerűen nem működöm, itthagyom az állataimat, akik azzal a feltétlen szerettel ajándékoztak meg nap, mint nap, amit csak egy állat adhat egy embernek.
...
holnap reggel 7.20-kor megy a gépem.visszafelé pedig december 18(19?)-á/én fog jönni.
9/06/2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
héjj, csak most kezdtem olvasni a blogod.
én is voltam kint, igaz hogy csak 3 hónapot, február végétől május végéig.
ugyan így voltam/éreztem indulás előtt, mint Te. de szerintem ezzel majdnem mindenki így van.
aztán ha odaérsz nem lesz időd ilyesmin agyalni, sok tenni való akad majd..
sokat számít ha van 1-2 ember akit már ismersz és nem egyedül vagy!
London jó hely, nekem nagyon tetszett. eltart majd egy darabig minden felfedezed az egészet:)
ha magyar kajára vágynál, akkor van egy magyar étterem a meleg negyedben (vagy mellette?! nem emlékszem pontosan) :D:) magyar pincérrel és szakáccsal!
sok szerencsét és kitartást kívánok!:)
Steindl Máté
köszönöm:) igyekszem a jó oldalát nézni:)
Megjegyzés küldése