florida

az az egyetlen szerencsem, hogy a masik csalad nanyje idevalosi es kurvajofej, kulonben szart sem ernek azzal, hogy ittvagyok. anyuka olyan, mint otthon, ha nem meg olyanabb, a sracoknal nincs semmi szabaly, anpirend, semmi, en meg kezdek kicsit bekattani a sok medencezestol.
de holnap szabadnapom lesz, es vegre eljutok az oceanpartra meg vmi bevasarlo kozpontba. legvonalban 5 merfold a tengerpart, de ha kisetalom a belem, akkoris latni fogom.

miami fele

obama leszophat igazan. a beszallas ugy zajlott, hogy egyszer atneztek a rendes kapunal, rontgennel, aztan ahol osszeterelik az embereket a beszallashoz le volt kordonozva a helyiseg, es 4 asztal fel volt allitva. eloszor nem ertettem, hogy mi a szar ez, aztan leesett. a draga jenkivezer szigoritasokat vezetett be, mert valami foszer ismet megprobalta felrobbantani az egyik gepuket. (megjegyzem szerintem nem szigoritani kene, hanem kicsit korulnezni a sajat hazatajan...) levetettek a cipot, meg a talpamat is megtapogattak, hatha en vagyok a kovetkezo oszama. hat jelentem nem en voltam. az egesz taskamat kipakoltattak, a fejmassziroznal, a szaloncukornal, a turorudinal, a marcipanrudnal ki lettem faggatva, hogy megis mik ezek az emberi esszel felfoghatatlan eszkozok. mikozben ezeken a tortorakon mentem keresztul megfordult a fejemben, hogy kb. 1000 lehetoseget tudnek felsorolni, hogy lehet meg igy is felcsempeszni ezt-azt a nagyvezir tudta nelkul. nem felni kene, hanem tenni valamit, hogy ne legyen az embereknek okuk ra.igy a tiz oras repuloutam egybol 11re duzzadt, mert egy orat ultem a gepen, mire mindenki be birt szallni.
amugy kb. egy oraja repulunk, eddig minden oke, kiveve az elottem tanyazo fritz csaladot, akik masszivan beletoljak a hattamlat a mi sorunk arcaba. de remelem a gepelessemmel kello keppen razkodik a szeke. most mar en is hatradontottem a szekem, (amit kurvanagy parasztsagnak tartok mellesleg) ugyhogy ismet van egy kis szemelyes terem.
van uj "kedvenc" quimby szamom, mert, voltunk mi am pesten koncerten, ami nagyon-nagyon jo volt, jatszottak uj szamokat, es hat szerelembe estem ismet kisstibibe, amirol melyen hallgatok v elott:) most igazan belinkelnem a szamomat, amit permanensen ugy 10x hallgatok, de azert ennyire nem vagyunk modernek, a gepen nincs internet...
azt el is felejtettem, hogy le lettem kapcsolva egy ongyujtoval, mert szam szerint 2, azaz ketto darab volt nalam, es csak 1et lehet felvinni a gepre. most hogy fogok igy bombetgyartani a fejmasszirozombol, es a szaloncukrokbol? apicsaba.
amugy nagyon ijeszto, hogy megyunk az ocean felett es sehol nem latsz partot. teljesen tiszta az eg, igy osszemosodik az eg es az ocean. varom, mikor szeretne valaki felrobbantani a gepet. szivesen belecsapodnek, ebbe az elkepeszto vegtelensegbe.

3 nap

holnap mar lehet azt mondani, h holnaputan megyek haza...
3 nap alatt csak kapok egy kavet is itt... mert, hogy beultem egy starbucksba, mig a sracok a napkozis taborban festenek /magukra ezust glitterrel/ mikulas batyut. es en annyira szerencses vagyok, hogy vegig jottem fel londonon, hogy talaljak egy starbucksot, ahol majd lesz nekem jo kis internetem /netbook rulz!/, meg jo kis meleg tejeskavem. de epp itt mellettunk csotores van, es nincs viz, kitudja meddig... jupiii. percenkent ugy 3-5 ember pattan le az ajtorol, a kiragasztott ertesites miatt.
igy most a ket kocka srac mellett(az egyik egy mac-kel, a masik egy akkora laptoppal, hogy nem latszik ki mogule) a kis csini, kislany netbookommal nyomulok.
amugy annyira felvillanyoz, hogy megyek haza, hogy egyszeruen nem vagyok hajlando felvenni anyuka piszkalodasait, meg a sok szart, amit nekem kell megcsinalnom pluszba, nem vagyok hajlando idegeskedni. annyira karacsony hangulatom van, mint evek ota soha /koszi egyetem/, bar ebben biztos kozrejatszik a csapbol is folyo karacsonyi zene, es a mindenhol radintegeto mikulasbacsik, meg a tomerdek karacsonyfa, es a sok karacsonyi sutirol meg nem is ejtettem szot. meg kivetelesen van(volt) penzem ajandekokra, es igy azert megiscsak egyszerubb vasarolgatni, mint mikor melle alberletre meg rezsire raksz felre.
azert meg apamnak pl semmit nem sikerult talalnom, mikor mondtam anyukanak, hogy apam nagyon bonyolult es nem orul semminek igazan, akkor azt mondta, h "tudod mit? ne vagyel neki semmit! az a legegyszeruebb!!!":D:D:D hat ja, valahol azt kene. de persze majd kiizadok neki valamit. max konyvet kap, arra meg esely is van, hogy elolvassa.
erdekes lesz otthon, mar alig varom:)

ihm

azert az annnnyira szar, hogy mennyire menonek szamit, aki hallgatja, meg mennyien mennek el a koncertre, ugy, hogy szerintem nagyon szenvednek, amig palikaek vonaglanak a szinpadon. gaaazzzz.
pl, aki rapet meg dub stepet hallgat nem tudom miert reklamozza???
azert hajra.

wellness

v elment pecsre, en babysitelek, k babysitel, a (aki itt van londonban:) nem johet ide, mert fiu, ugyhogy most egyedul vagyok, mint a kisujjam. mar elfogyott az internet(eleg regen), vege az x factornak, felraktam a hajamra egy pakolast, leradiroztam az egesz testem, legyantaztam a labam, bekentem magam testapoloval, most pedig az ajandekba kapott doboz bonbonnal bebujok az agyba, es megnezem az igazabol szerelmet. de az is lehet, hogy kilakkozom a kormom.
micsoda bokros teendoim vannak.

egyhelyben toporog

mar csak 11 nap. de nem akar mulni az ido. ugy erzem magam, mint egy rossz vigjatekben, mikor a foszereplo minden nap ugyanarra a napra ebred, es semmivel nem tudja kizokkenteni az idot a korforgasbol. Reggel kelek, zuhany, oltozes, reggeli a sracoknak, oltoztetes, fogmosas,haj fesules, indulas az iskolaba. haza, peppa pig, gyumolcs, focizas, ebed, oviba vinni. ovibol haza, nasi, suliba a nagyert, vacsora, hi5, konyha-gyerekszoba takaritas, furdetes, pizsi, ruhalehozatal, vacsi, skype vvel.
de mintha nem haladnank semerre. egyszeruen nem tudom felfogni, hogy meg 9 napot kell dolgozzak. annyira vegelathatatlan az egesz. mintha sosem akarna megszunni egy kicsit a nyuzsges, mintha a hangyaboly, szepen, lassan szisztematikusan, elve ragna le a husomat. neha sikitani tudnek a fajdalomtol. neha a szuloket feldarabolva egy savval feltoltott hordoban tarolom a kert vegeben. a folyamatos piszkalodas miatt nem megy. hogy ha nincs jobb dolga, akkor beszol. mikor ugy erzi, hogy tul sokaig volt tul jofej, akkor beszol. ha elfelejtem becsukni az ajtot, amire megkert, mert lusta volt felallni, elvagtam magam.
nem szolok, hogy kozel 10 oraval dolgozok tobbet egy heten, mint amennyit kene, es nem kapok erte semmit.
de most elhataroztam, hogy szolni fogok. nem fizetett ki mar legalabb 4 extra babysitet (amugyis nevetseges penzert babysitelek), legalabb 30 plusz oram is ment a levesbe.
probalom az egeszet ugy fel fogni, hogy a sracoknak szukseguk van ram, ez az egyetlen, ami meg motival valamennyire.
ki akarok lepni a mokuskerekbol, mert felorli az idegeimet.

fut

annyira szep ido volt, h nem birtam ki, hogy ne avassam fel az uj futocipomet. egy orat fukoraztam, gyalogoltam felvaltva a regents parkban, ahol kozben olyan dolgok tortentek, hogy megsimogattam egy mokust. es most itt vagyok, hogy el sem hiszem, hogy EN FUTNI VOLTAM, es meg JOL is (nagyon jol) is ESETT. furcsa szemelyiseg torzulasnak lehetnek tanui, kedves olvasoim...

karacsonyi elso felvonas

az elkovetkezendo 2 hetben minden hosszabb szabadidomben vasarolni fogok. es kivetelesen ezt most kotelessegbol fogom tenni. itt duborog a sarkon a karacsony, es en meg nem vettem senkinek semmit (maig). es ha jol szamolom a hazamenetelemig bekovetkezo 15 napbol 2, azaz 2 napom lesz szabad, es ezek valszeg mind vasarnapok, amikor meg jol megotul mindenki bronz meg ezust vasarnap cimszoval. szoval koszonom szepen, de en akkor mar hetkozben, kicsit loholosan, estere, totalisan kidogolve vasarolok.
az elso kor, mondjuk magamrol szolt, regota akarotam mar venni egy futocipot, mert kurvara akarok mozogni valamit, de dorkoban sem szeretnem tonkre tenni az izuleteimet, igy vettem egy felaras adidas cipot. meg (nem rohog!!!) egy futosapit is, mert a kotottek alatt, ha beizzad a fejem issssszonyatosan szokott viszketni, igy gondoltam 4 fontot meger, hogy vedve legyen a fejem a es a fulem, es megse vakarodzak. azatn vettem egy par aprosagot v.nek, ami nem publikus, tekintve, hogy o is olvassa:P. meg kigondoltam, hogy a picik mit kapnak, - vagyis egy ajandek, ami kozos, az biztos - kapnak egy tavcsovet. csak ilyen gyerek meretut, de sztem nagyon fognak neki orulni. o. sztem kulonosen, ahogy az utobbi idoben elnezem. es a legnagyobb megdobbenesere, akinek az ajandekan mar tul vagyok: fonokasszony... bementem egy konyhaboltba, eredetileg v anyukajanak nezni valamit, aztan meglattam egy audrey hepburn-os cseszet. aztan lattam, hogy szep dobozban van, melle egy kis alatettel, amit akar ra is tehetunk, hogy ne huljon ki. sztem kurbajol nez ki, meg rendes porcelen is, es 4 fontomba fajt csak:)amugy azert audrey hepburn, mert, ha jol vagtam le fonokasszony elegge csipi, van egy jo par kep a hazban rola, meg a jegyzetfuzetke a telefon mellet is ot abrazolja... ugyhogy szerintem nem lovok vele melle. meg amugyis marhajol nez ki, nekem is tetszik, aki pedig abszolut nem vagyok oda erte.
azert tul szep lett volna, ha minden ilyen jol megy. a vasarolgatas kozben kaptam egy smst, hogy nekem kell o.t elhoznom az ovibol. fasza. aztan, hogy tenyleg meg legyen a napi szar is, j.nek ma volt a koncertje, amire csak 2 embert vihetett, igy en maradtam o.val itthon. ezutan elmentek a ajandekot venni neki, pizzazni, es fankozni. 7 ora 5 percre ert haza a gyerek. ert haza, mert anyuka csak berakta az ajton, majd egyszercsak megjelent a gyerekszoba elott... anyja mar a kodbe sem volt. aztan egy fel ora alatt megvoltam a furdetessel, meg a fektetessel, mert mondtam nekik, hogy bocsi, de anyuci kicsit elkesett, mert nekem mar nem kene dolgoznom, mert nekem kor lejar a munkaidom. nem tudom, h megertettek-e, vagy csak szimplan ok is faradtak voltak, de a 3 perces mesenek a vegere mindketten edesen aludtak...

cseled

akkor en most az elso geppel megyek haza, es felolem mindenki felfordulhat ebben a hazban, ok?
tortent ugyanis, hogy tegnap este 21.30-kor befutott a csalad disneylandbol, tehat ket es fel oraval a fektetesi ido utan. hat jol van, majd legfejebb reggel kicsit nehez lesz eletet lehelni belejuk, de ez most a legkisebb gondom. lefekudtem 11 ora utan nem sokkal. mar javaban alszom, mikor csorog a telefonom. jott egy sms. 0.30-kor,anyuka, ki mas?! melyben leirja, hogy remeli, hogy minden rendben volt a HAZZAL (nem velem), es, hogy megker, hogy ne hasznaljam a foldszinti tv-t, mert az nekik van, apukaval, mert, hogy bekapcsolva felejtettem a feliratot. tehat: akkor ebben a hazban, ezek szerint a szamomra hasznalhato teruletek: a szobam, a gyerekszoba, a jatszoszoba, a furdo, es a konyha. igazabol nem ertem az egeszet. most ezt csak azert kellett beleirnia, mert ugy erezte, hogy muszaj baszogatni engem velemivel??? vagy nem ertem, tenyleg. az az egesz szoba nem szol masrol, mint a tv-rol. vagy esetleg osztodott es parizsbol hazajott, mikor en hasznaltam a tv-t es nem engedtem oda??? amugy sem onszantambol hasznaltam, hanem mert az enyem ismetelten nem mukodik, es gondoltam, a haloszobajukban megsem fogok tv-zni, a jatszoszobahoz meg egy kurvanagy nas racsot kell ide-oda huzigalni, ugyhogy azzal sem akartam 1-1 oraert szenvedni, igy logikusnak tunt, hogy akkor majd arra a 2x 1 orara beulok a TV SZOBABA, megnezni a vasarnapi x factort es a hetfoi gilmore girlst. hat tenyleg foben jaro bun volt, azt hiszem. a felirat vissza allitas, meg ha jol szamolom 8, azaz 8 gombnyomasba faj. nem hanytam oda, nem szartam ossze a kanapet, ki sem borogattam semmit. egyszeruen nem ertem. vagy azt hiszi, hogy en most oda fogok szokni?
annyira felzaklatott ez az egesz, hogy alig tudtam visszaludni, es most is haromnegyed oraval elobb felebredtem...
a mai napon pedig jon ollie kis kreten baratja, f. meg jo, hogy ollie tiszta faradt lesz, pont egy delelotti playdate hianyzik neki. ja, es a legszebb, hogy ez a kis gyoker meg jon penteken is, EGYEDUL. pedig az az egy dolog teszi elviselhetobbe az irritalo jelenlenletet, hogy a nannyje viszont joarc, es kicsit el szoktam neki sirni a banatomat.
ja, igen, penteken jon. mert, hogy en ezen a hetem penteken is dolgozni fogok. mert nekem ez 2 nap extra szabadnap volt. mert, ugye az extra szabadnap az ugy mukodik, hogy a fonok kijelenti, hogy ettol-eddig nem tart rad igenyt, nem?! jaaa, hogy nem, ez csak ilyen m. csalad specialitas. es gyanitom, hogy a jovohet is ugyanilyen 6 napos lesz... de utana mar csak 4 munkanap es megyek haza.
mondtam mar, hogy utalom fonokasszony, mint a szart??? mert, ha esetleg ez eddig kimaradt volna, akkor most potlom, es alahuzom pirossal, haromszor.

handygirl

jelentem kimentem az ikeaba, es vettem egy wc uloket, amit ropke haromnegyed ora alatt sikerult is beszerelnem. de meg ki kell valamit talanom, hogy mit mondok, mert kurvara nem oyan, mint az elozo volt, ugyhogy szint kell majd valljak. majd elpoenkodom, hogy "hat igen, kicsit le kene fogyjak" es hasonlok. csak nem fognak megharagudni, legalabb kicsereltem:P amugy iszonyatos kinszenvedes volt, a felenel majdnem fel is adtam. de aki az en anyukam gyereke, az egy igazi asztalos-vizvezetekszerelo-1000mester venat orokolt, ugyhogy nem volt kerdes, hogy meg tudom-e csinalni:D

hetvege

mindenkit megnyugtatok (foleg anyukamat), nem volt semmi baj, nem buktunk le, senki nem jott elobb haza.
voltunk mindenfele a varosban, kicsit vasarolgattunk, kicsit muzeumoztunk, rengeteget aztunk, mert az idojaras is olyan igazi londoni volt... csinaltam igazi angol reggelit, amit meg az en feneketlen etvagyu parocskam sem tudott elfogyasztani:) meg eltortuk a wc uloket, amin annyira nagyon kell meg most is nevetnem:D:D:D nem kell semmi rosszra gondolni, csak v beleultetett az olebe, es 150 kilot meg nem birt el szegeny uloke:D szoval holnap reggel gilmore girls utan irany az ikea es potlom a szegeny torott uloket:)
most pedig eszem egy kis toportyut, ocsenyi kenyerrel, leoblitem koretsorrel(amit v meghagyott, mert neki tul lanyos), majd desszertnek bedobok egy turorudit.

varakozas

ugy nagyjabol 14 es fel ora mulva talalkozunk ujra... eltelt kozel 3 honap egymas nelkul, megis egymassal. egesz nap takaritottam, este pedig magamat kell rendbehozzam, mert eddig ugy nem nagyon erdekelt, hogy hogy nezek ki, a kicsi meg igy is felesegul fog venni:)))szoval izzad a tenyerem, gorcsben van a gyomrom, es nem tudom elhinni, hogy itt lesz, es vegre meg tudom olelni. hogy egy par ora alatt atrepuli a fel kontinenst es erezhetem az illatat. reg voltam ilyen izgatott, ez amugy sem jellemzo ram. de most valahogy erzem, hogy kulonleges lesz minden. hogy ez most olyan kis ajandek, amire mar mindketten nagyon raszolgaltunk. remelem o is legalabb felennyire varja, mint en...

berlin calling. london calling. boldog szulinapot.

voltam berlinben, ami igazabol nem is berlin volt, hanem frankfurt(oder), de miutan tobbet voltunk berlinben es egyszerubb is mindenkinek, igy mar ccsak berlin marad...:)
lattan muzeumot, branderburgi kaput, ettem currywurstot, ittam apfel mit weizenkorn-t, amitol hulye lettem, de ez mar megszokott, egy ilyen szoketol, mint en. tudnek persze rengeteget irni, de most nincs kedvem, de egyben biztos vagyok: ha tehetem meg egyszer meglatogatom, d-t!!!:)
aztan ez ejjel kozepen visszaertem londonba, azota pedig dolgoztam 32 orat, pontosan, eddig, babysiteltem 2x, es meg mara is van egy beirva. jupppiii. araszolnak a napok szombat fele, lassan, de biztosan csak ideer. csak attol tartok, ha ideer, eszre sem veszem, es mar el is ment... szoval nem egyszeru. faradt vagyok, de ez a hetvegen megvaltozik, erzem:) csak huzzanak mar el parizsba:)))

K.nak meg nagyon-nagyon boldog szulinapot mara!!!:)

legszebb orom a karorom

persze, sajnalom en o.t, hogy megint beteg, mert szerencsetlen lassan tobbet beteg, mint egeszseges, de azert az megiscsak mosolyfakaszto, hogy olyan 2 ora mulva vegzek, kinyomtatom a repulojegyem es holnap reggel meg sem allok berlinig:D
azert arra utolag kivancsi leszek, hogy anyuka, hogy acceptalja az elkovetkezendo 3 napot:D remelem minimum o is lazas lesz, es o. meg ossze-vissza fog (ra)hanyni, akkor ugy ereznem kvittek vagyunk...

Neked<3

utolerni magam

a heten vegre lesz lehetosegem kicsit kikapcsolni magam, visszatoltekezni energiaval. csutortokon megyek 3 napra meglatogatom d-t, berlin mellet, frankfurt an der oderban. ha jol szamolom nem volt egyhuzamban 2 nap szabadidom a skocia elotti hetvege ota. most pedig 3 nap, raadasul messze innen. vegre leszarhatom, hogy mikor van vacsiido, hogy ki van-e pakolva a mosogatogep, hogy j. ma miben megy iskolaba. el sem tudom mondani mennyire varom. azert a hulyekurvaja vasarnap a szokasos 10es kezdes helyett fel10re rendelt be, de hat meg ez sem erdekel. meg van minden jegyem, oda-vissza, repulo, busz, minden. mar csak 2 jegyet kell kinyomtatni, es becsekkolva, utrakeszen varom a csutortokot.
ugy nez ki, hogy vegre lesz konditerem berletem is, jo aron, raadasul pont addig, amig nekem kell. elvileg ma delutan fog hivni a reszletekkel...rohadtul felek, utalok idegenekkel beszelni angolul, mert kurvara nem szoktam oket elsore megerteni, plusz ugye telefonban ez hatvanyozodik. De ha meg lesz, akkor veszek egy cipot meg egy nadragot es a szuneteimben eljarok feszultseget levezetni, mert az tutira nem jo, ha estenkent annyira ver a szivem, hogy a kezeimben erzem minden dobbanasat, es nem tudok eleg nagy levegot venni, ahoz, hogy lelassuljon...

mettol-meddig?

meddig lehet azt jatszani, hogy mindenkivel kedves vagy, hogy neked nem esik rosszul semmi, hogy te vagy a kinai nagyfal, ami minden viharban helytall, a foldrengeseknel is csak eppen, hogy megborzong. hogy erdemes-e, az megint egy mas kerdes. attol meg, hogy valakit a baratodnak nevezel, hogy soha szant szandekkal meg nem bantod, hogy tudod, hogy egy szikraval is robbanast ideznel elo, folyamatosan hutod, gyogyitod a sebeit. es mikor epp felallt es pofan vagott, onnantol kezdve folytatod-e ugyanazt, kedves leszel-e vele, vagy hagyod hogy felemesszen a duh, hogy a folyamatos kedvesseg mindhiaba volt, hogy eszre sem lett veve, vagy mara annyira termeszetes, hogy le sincs szarva.
es ezt most nem csak a mai beszolasokra, hanem ugy az eltelt 6 evre mondom.

:)

vegulis meg lettem gyozve, hogy nem vagyok en annyira beszari, meg ennyi mar azert igazan jar, ugyhogy v jon, en maradok. es kozben nagyon remenykedunk, h fonokasszonyt is sikerul meggyoznom, h jo ez igy nekem, kval elutjuk az idot, meg kolonbenis jovo heten berlin, meg hamarosan karacsony, ugyhogy most ez a repjegy nem fer bele a keretbe. es ha ez sem eleg, akkor bedobom azt is, hogy v edzotaborban lesz, ugyhogy nem is tudnank talalkozni... tessek mindenkinek nagyon koncentralni, hogy meggyozzem:D
(es, h nem tanult meg idokozben magyarul, es nem olvassa a blogomat:D)

dilemma

anyuka alig egy oraja bejelentette, hogy mennek 2 het mulva szombattol hetfoig parizsba, NELKULEM, sot tulajdonkeppen meg is adhatja a penteket is:D alig birtam ki, hogy ne rohanjak egy kort sikongatva a konyhaban, helyette a szivem rohant egy kort a konyhaban, legalabbis annyira dobogott. aztan persze egybol beugrott, hogy hetfon v dolgozik, szoval nem teljes az orom, de hat kit erdekel? aztan el is ujsagoltam neki, persze egybol. mire visszakerdez: ez a 28-29-i hetvege? - igen.- akkor van edzotabor debrecenbe...- o.O pffff...
ugyhogy varom az otleteket, mi a szart csinaljak? menjek haza, 100 fonert, ugy, h vvel szinte nem is talalkozunk, vagy legyek 3 napig egyedul es sporoljak 100 fontot?:(

leeresztve

nem kicsit vagyok ki az utobbi par napban. elfogyott az energia, amit skocia adott. csak a folyamatos ero- es agy leszivas megy, sehonnan nem jon a hon ahitott feltoltodes.persze, en is hibas vagyok, ejjelig beszelgetunk vvel, aztan reggel 6.40kor keles, majd 8-9-10-11 ora munka... napokig keszulok lelkileg egy szaros mosasra, pedig 2 es fel ora alatt megvan az egesz (szeretlek szaritogep). szal nem megy. soha nem voltam nagy kaves, mindig csak az izeert es magaert a ceremoniaert ittam, de mostanaban a reggeli bebootolashoz nelkulozhetetlen lett ket kave. es az sem tesz jot, hogy hetek ota egyhuzamban 1 szabadnapom van, vagyis altalaban pentek es vasarnap, ami elmeletben ugye heti 2, de kozel sem olyan, mint amikor 2 napod van egy huzamban...
meg biztos az sem jo, hogy elkezdtem dec. 18ig visszaszamolni a napokat, mert jelenleg nincs nagyobb oromforrasom, mint minden nap megallapitani, hogy egy nappal kevesebb.
hullamvolgy a javabol.

little charmeur

o. igazi nocsabasz lesz egy napon, az mar most latszik. az egy dolog, hogy annyira edes feje van, hogy az ember ra nez es meg azt is elfelejti neki, hogy az elobb lehanyta\lepisilte karjat. de, hogy mindent eszrevesz, az hihetetlen. ha mas a hajam, ha uj pulcsim van, ha uj taskam van, mindenre mondja egybol, hogy "i like your jumper/hair/bag...its pretty/beautyful!"
mar most sajnalom azokat a lanyokat, akiknek osszetori a szivet 15-20 ev mulva:)

abszurditasok

1. ahogy vittem a templom kozossegi hazaba j.t partyba, az ut mellett kozvetlenul alldogalt egy bacsi, szepen kioltozve, oltonyben, talpig feketeben, asoval a kezeben. mellette egy foldlabdaval egyutt kiasott to rozsa, es egy urna. eppen a hamvakat masszirozta bele a foldbe, mikor j.vel elhaladtunk az 5 eves kislany partyjara igyekezven.szep dolog ez, hogy igy emlekeznek meg valakirol, vagy annak a valakinek teljesitik a kivansagat, de akkoris. egy kislany szulinapja volt onnan kb. 5 meterre.

2. apuka megigerte, h felvesz minket a party utan. anyuka is rabolintott, mert, h az o autoja ugyis szabad. ehhez kepest megjelent apuka a ketszemelyes sportautoban kettonkert... ugyhogy mostr mar ezt is elmondhatom magamrol, hogy ultem james bond autojaban...

vegre

igen, megerkezett emberunk olyan 12 utan nem sokkal, szerelt egy kicsit lent, meregetett, tesztelt, kinyitotta a kis specko laptopjat es maris meg volt a problema, aztan feljott a szobamba, itt is szerelgetett, kiengedett vagy egy kobmeter levegot a radiatorbol(meg jo, h nem robbant fel eddig...), aztan mondta, h kesz. mondom, mi? vegre meleg a radiator? el sem hiszem:D
aztan kiderult, h ki kellett cserelni vmi termosztatot, ugyhogy most az uzleti resze megy anyukaval. de az engem mar nem erint.
a fizetesem meg jo lenne, ha atkerulne vegre a szamlamra, mert kurvara ram ferne mondjuk egy par pulover... bar legfeljebb a hatamra kapom a radiatort es azzal jarom a varost. bar most jut eszembe, hogy attol nem lesz penzem...hmmm ezt meg ki kell talaljam.

8.00-13.00

vegre elerkezett a szabadnapom, amire lassan ket kete varok. azert, hogy ne legyen annyira vidam ez a nap arrol szepen gondoskodnak a gazosok, akik ma jonnek megszerelni a futesemet(mert az egyaltalan nem mukodik ez lassan kockara fagyok ebben az elcseszett szigeteletlen tetoteri szobaban...). azt nem tudom megerteni, hogy ezek nem tudjak, hogy mennyi dolguk van egy nap? vagy nincs egy kozpont, ahol azt megszeveznek nekik? miert nem lehet mondjuk legalabb egy ket oras idointervallumot megadni? hogy lehet azt modani, hogy reggel 8 es delutan egy ora kozott jonnek? kenytelen voltam felkelni 8 elott, feloltozni, rendberakni a szobat, mert ugye akarmikor johetnek. azert az ajanlom nekik, h ne egy orakor essenek be, mert akkor nagyon morcos leszek!!! bar legalabb lesz futesem. (mondjuk tartok tole, hogy csupan lent a boilernel kell valamit a programon igazitani, mert kb. egy honapja lett ott megpiszkalva vmi, mert anyuka gazszagot erzett...sztem ez volt a ludas...)

amikor minden jora fordul

kezdodott azzal, hogy tudtam aludni 2 teljes orat, ami utan ugyan izzadsagban furodve ebredtem, de nagyon jot tett. aztan bevettem egy lazcsillapitot, ami nem jott ki es meg hatott is. aztan felhivott k., ami tokre jol esett, mert olvasta tegnapi zsenialis napom, es megerdeklodte, hogy vagyok. aztan sehol nem volt senki mikor kezdodot a munkaido, igy kitakaritottam a konyhat meg a jatszos szobat, csak azert, mert nem volt jobb dolgom, es akartam valamit csinalni (igen, tudom, nem vagyok ep), aztan pont mire kesz lettem, hazaert anyuka, a ket torpevel, kerdezte hogy vagyok, en meg mondtam, h jobban. erre, hogy nyugodtan menjek vissza a szobamba, pihenjek, mert o el tudja latni a sracokat egyedul...??? (most varom az smst, h mikor kell bepotolnom, h 3 oraval kevesebbet dolgoztam, de eddig semmi) en meg -lekopogom- merfoldekkel jobban vagyok, mint delelott, meg valami ehseget is erzek, bar enni meg nem merek. egyelore a viz bent tartasan vagyok, eddig sikerrel. (anyukamnak uzenem, hogy igen, ittam limonadet, de az egybol kijott, ugyhogy nem merek kiserletezni...)
holnap meg szabadnapos vagyok, ami gyakorlatilag mar ma elkezdodott, ugyhogy tok jo kedvem van, es nyugodt vagyok teljesen, hogy holnap nem kell dolgoznom. azert ennyi mar jart.

gyenge kezdes utani eros visszaeses

(ahogyan az a jo odro szokta volt mondani)

a tegnapi borzalmas napom utan ma hajnalban arra ebredtem, hogy ugy jartam, mint a farkas, a 7 kecskegidaval, csak en a csirke curryvel, hogy mig aludtam, valaki kicserelte azt kovekre. aztan eloszor a vekonyfosas ert utol, majd az a bizonyos, lakodalmas kutya, legalabbis pont annyira hanyok ugy negyedorai rendszeresseggel... es persze a mocskos nagy szerencsemnek koszonhetoen anyuka ma dolgozik kivetelesen, ugyhogy muszaj dolgoznom. szegeny pici, remelem nem veszi a lelkere, hogy a wct most tobbet olelem, mint ot.
az, meg, hogy fel10kor 37.4 volt a hom, es azota is csak raz a hideg, mar csak a koktelcseresznye azon a bizonyos habon(copyrigh by odro szinten).

konnyek

egyszer regen egy kundera kotetben olvastam, hogy a konny a legjobb tisztitoszer, eltunteti a foltokat... es mennyire igaz. az elmult 2 honapban nem sirtam ennyit mint ma. legszivesebben ulnek fel az elso repulore, a repterre odahivnam minden baratomat, anyukamat, meg v-t es csak annyira, hogy megoleljuk egymast, es jonnek is en vissza, mint a jo kislanyok, dolgozni, csak egy perce, hadd...
mahoz pontosan masfel honap es egy het otthon.
tudom, h ultraciki vagyok, de most erre torott el a mecses:

hat van ez igy.
csak elmulik egyszer. ma este mar kaptam egy felmosolyt anyukatol. meg mar ki van adva szombatra egy szulinapi party j.vel, szoval addig csak nem leszek kirugva...
amugy annyira kivagyok, hogy folyamatosan jonnek a szamon a herpeszek, es a kezemen 3, azaz harom darab ekcema folt van... megjegyzem a kezemen meg soha nem volt, csak az arcomon...
es akkor meg egy az estere jellemzo orokzold, a nosztalgia es a honvagy jegyeben:

ELEG

FIGYELEM!!! A KOVETKEZO BEJEGYZES SERTHETI EGYES OLVASOINK ERKOLCSI ES/VAGY VALLASI VALLASI MEGGYOZODESET! ELOLVASASAT CSAK EROS IDEGZETUEKNEK AJANLOM!!! (vagy leginkabb senkinek)

tortent ugyanis, hogy tegnap este (ejjel) fel 12kor kuldott anyuci egy sms-t a mai es a holnapi beosztasomrol. en mar aludtam, felkomaban megneztem, majd a foldredobva a telefont azon nyomban visszaaludtam. majd reggel, mikor mentem le, megkerdezi, hogy megkaptam-e az smst? hat mondom persze, de mar aludtam, ugyhogy csak ma reggel olvastam el rendesen. erre kiakad, hogy miert nem irtam vissza, hogy ok?! hat bazdmeg azert, mert FE-LES-LEG-ES. ha reggel ugyis talalkozunk, akkor mi a fasznak irogassak almomban??? MI A FASZNAK??? mert, hogy ez is a munkam resze, ezert van a telefon. igen ezert, de NEM EJJEL FEL 12KOR, HOGY SZAKADTAL VOLNA ANYADBA!!! ez ugy kellemesen megadta a kezdo lokest a mai naphoz.
aztan csak jott a folytatas. hazajottunk o.val a parkbol, es ismet szoltam neki a tv miatt. vegre fel is vettek a telefont a skyosok, es kozolte velem, hogy akkor o most felmegy a szobamba. mondtam neki, h jo, ok, de bocsi a kupiert. erre mikor jon le, azt mondja, hogy ugye a delutan kitakaritok??? mert, h kupi van, es, h o mondta, h tartsam rendben az EN SZOBAMat! MI VAN??? MI A FASZ KOZE VAN HOZZA?????????? NEKEM EZ NE POFAZZON BAZDMEG!!! AKI HETI 3X TAKARITTAT TAKARITONOVEL, AKI A GYEREKEI UTAN NEM BIRJA MEG AZON AZ EGYETLEN NAPON SEM LATOROLNI AZ ASZTALT, AMIKOR AENKI NEM CSINALJA MEG HELYETTE, AKI NEM BIRJA MEG A SZARCSIKOT SEM LESIKALNI A WC CSESZEROL, AZ NEKEM NE POFAZZON!!! ennek bazdmeg a legnagyobb problemaja, hogy nem tudja eldonteni, hogy jodolgaban meg kivel nyalassa a segget! hogy meg mire tudja elkolteni (persze gazdasagosan, es leginkabb ugy, hogy a masik szarul jojjon ki belole...nem hiaba zsido a szentem...tudom, ez most furcsa volt tolem, de ezt a bejegyzest nem is en irom...)az a kibebaszott kurvasok pezt, amit lalrak mindenki!!! ennek bazdmeg az a legnagyobb hibaja, hogy elve szuletett!
amugy rajottem, hogy miert van bennem ez a rettento melyrol jovo ellenszenv anyuci irant: mert hasonlit apam felesegere.

ezt a bejegyzes irta: a harag, a magany, a duh, a konnyek, a sertettseg es a pms

eleg

attol mar a faszom kivan, hogy allandoan ellenoriz. hogy megnezi, hogy jo ruhat vittem-e le, hogy mennyi olajat rakok a csirkere, hogy kb. minden aprosag miatt hivnom kene. mert az oke, hogy ha beteg a gyerek, es szarabbul van, akkor hivom vagy valami, de az, hogy megegyezunk abban, hogy 11 korul jelentkezek es tortenetesen epp a gyereket hanyatatom 11.00-kor, es fel oraval kesobb hivnam, de akkor mar van 2 nem fogadott hivasom, es a telefonban is csak a lebaszast hallgatom, az kicsit sok.
persze ez megint arrol szol, hogy o mennyire jo anya, kozben meg baszik hazajonni egy kicsivel elobb, hogy majd ne nekem kelljen a hanyos, beteg gyerekkel elmennem a szakado esoben nagyert a suliba. de azt mondani se kell mar, hogy ez mar tul sok feladat lenne neki, mint anya.

sick

be kell, hogy valljam, en igazabol kicsit szerertem, ha a torpicsek beteg, marmint persze nem azert, mert rosszul van, mert vegtelenul edes, es igy a 8. munkanapom derekan azt sem tudom figyelmen kivul hagyni, hogy nem nyuzsog es rengeteget alszik. de hogy az anyja nem normalis, az is biztos. reggel azzal kezdte anyuci, hogy a gyerek vegighanyta az ejszakat, igy ne nagyon adjak neki enni. persze, ez eddig rendben is van, mert sajnos ilyen teren el vannak nagyon rontva. haa betegek, az anyjuk elso kerdese az, hogy mit szeretne, es odaadja neki. legyen az csoki, custard, joghurt, unnepi gabonapehely. azt, h dieta sztem meg hirbol sem ismeri. de nem ezt akartam irni, hanem azt, hogy 11kor fel kell hivnom, hogy hogy van a gyerek, mert akkor majd eldonti, hogy menjen-e oviba vagy sem. hat baszodjon meg. szegeny picur nem aludt egesz ejjel semmit, minden kijon belole es akkor ha eppen nem hagyta tele a lakast, akkor nyugodt szivvel elkuldi oviba. persze csak miutan beletomok egy adag paracetamolt. nem hanyas csillapitot, mondjk B6-ot, vagy belflora helyre allitot, hanem antibiotikumot.
persze ilyen korulmenyek kozott a nagynak sem akarodzott suliba menni, ugyhogy miutan anyuka elhuzott, akkor kozoltem vele, hogy en is jartam iskolaba es tudom nagyon jol, hogy mennire szar szunet utan visszamenni, ugy meg foleg, hogy az occse beteg. de mondtam neki, hogy nincs vita, miutan bevagott egy nagy tanyer gabonapelyhet, es tevezni akart, meg jatszani, vilagos, hogy semmi baja es a suliba is el tud menni. latni kellett volna azt az utolso probalkozas utani dobbent arcot, kb. hogy en ezt honnan tudom...:) hat onnan, hogy en is eljatszottam ezt egy parszor:)

skocia II.

mindig csodaltam, hogy hogy kepesek az irok regenyek megirasara. mikor az irour volt a foberlonk, akkor sem tudtam elkepzelni, hogy bir tobb szaz oldalt egybentartani. igazabol ezt csak azert irtam le, mert egy kisregennyi beszamolot sikerult a kozos-pecsi blogra irnom...:)

lustasag, sophie a neved

na, vegre osszeszedtem magam es valaszoltam mindket szulomnek. ezuton is bocsi, de egyszeruen ujabban annyira lusta vagyok, hogy nem erek vegig egy levelen sem, egy poston sem. piszkozatolom oket es annyi. pedig azert akarmennyit dolgozom, oszinten szolva lenne idom irni, csak valahogy a kedv marad el. na mindegy.
szerda ota itt vagyunk skociaban es imadom. a hazat, a kornyezetet, a tengert, a homokot, a sziklakat, a latohatarig nyujtozkodo zoldello folgpalyat, a sracokat, mindent, mindent. holnap megyunk haza es nem hiszem el. en nem akarok!!! hagyjanak itt a sracokkal, ok meg menjenek intezzel az eltuket londonban. vagyis most igy erzem. de persze nem birnam sokaig, mert itt akkora a nyugalom, hogy idonkent elviselhetetlen. aki erre jar, az is golfozik, a falu teljesen ures. vegig setaltam az egeszen egyik nap delelott 11 korul es egy teremtett lelek nem volt sehol. szal tenyleg, "itt meg a fu se no" (de, az igen:). majd osszeszedem am magam, de most legyen eleg ennyi, mert a tobbi csak szenvedes lenne. na jo, kaptok egy kepet, ni:)

kicsi a vilag

na, de hogy ennyire???
tegnap teljesen rakaptam egy blogra (freeblog fooldal i love you), iszonyatosan elvezetesen ir az illto, ejjelig olvastam, aztan fokozatosan jott elo, hogy o tancol, es, h 1es villamossal jar haza 10 korul onnan, hetfonkent es pentekenkent. meg, hogy szardinia, farsang, szureti bal, karacsony vacsora, szicilia, meg edzotabor, ahol kurvahideg volt. hat bassza meg, nem egyutt tancoltunk vele a torekvesben!!! vaaa basszus, annyira felzaklatott ez a felismeres, es hogy mennyire kurvara kicsi ez a vilag, hogy meg ezzel is almodtam. konkretan az ejjel kozepen felriadtam, h o hogy hogy magyarul ir??? hiszen en angliban vagyok!!! aztan mikor kicsit jobban felebredtem leesett, h ez meg pesten volt, es o magyar, csak en jottem el:D:D:D

regents

na azt nem is gondoltam volna, hogy eze a gepen meg word is van. pedig van... gondolom ez is benne volt abban rengeteg plusz penzben, amit kifizettettek velem. igy azert mar kevesbe vagyok ideges.
amugy amennyore tegnap jol esett a sracokkal lenni egesz nap, ma annyi esik jol nem latni oket. szoval egesz nap doglottem a szobamban, gyerek mentes ovezet jeligre, quimbyt hallgatva leginkabb, mert eddig egyedul azt voltam kepes a gepemre tolteni. vagyis elkezdtem a tobbit is, csak ma valahogy nem volt haljando az internet egyutt mukodni velem, ugyhogy be kell erjem kisstibi bugo hanjaval...(nem panaszkodom...:P)
szoval ugy dontottem, hogy delutan egy ora korul mar igazan illene kivakarnom magam az agybol, elvegre is a szabadnapokat lehetne ertelmesebb tevekenysegekkel eltoteni, mint a henyeles, igy fogtam magam es ki jottem a regents parkba. gondoltam majd itt is leszek olyan makos, hogy befogok valami kosza internetet; hat nem... de orom az uromben, hogy felfedeztem a wordot a gepen. mert ugye a kis edes is jott velem. egy sapkaban es a derekmelegitomben utazott a taskamban.
ma is gyonyoru ido van, csak most epp egy kurvanagy fekete felho takarja a napot, de amugy tenyleg gyonyoru. egy ingben es egy pulcsiban vagyok, mondjuk, mint arrol k.t felvilagositotta a fonoke, mi kelet-europaiak nem erezzuk a hideget, gondolom itt a nagy orosz telekre gondoltak, amiket a sztyeppen veszeltunk at, vagy esetleg a balti tengeri nyaralonkban eltoltott marciusi vakaciokra asszocialt.
a lenyeg a lenyeg, hogy ugyan itt van tolunk 20 percre, de most vagyok eloszor itt. (de asszem nem sokaig, mert kurvara esni fog...) de az boztos, hogy nem utoljara. itt ulok egy kibaszott nagy rozsalugasban, szembesut a nap (marmint eddig, amig nem volt itt ez a kocsog felho sutott), "de a szivem meg mindig, oojjeee meg mindeg a regi, a regi"...
ma amugy elkezdtem a fejemben osszeallitani, hogy mi hianyzik otthonrol, nagyon(az evidenciakat, mint v meg anyam meg a baratok nem irnam le..:):
- a tejfol, a turo, kefir... (otthon fel sem tunt, de rengeteget eszem tejtermekeket, meg a fozeshez is rengeteget hasznalok...itt meg egyik sincs...)
- egy jo quimby koncert (de ez lehet, hogy csak a 2 napja folyamatos quimby hallgatas hatasa)
- piacozni (v.vel a vasarcsarnos mellett laktunk tavaly, napi program volt, es nagyon megszerettem...itt meg meg a bevsarlas is interneten jon, beleertve a zoldseg-gyumolscot is...)
- mezes malna (nem, nem vagyok alkohaolista, csak ugy szerettem guritaetni zs.val a kulonbozo mezes itokakat beszelgetes kopzben)
- a szavak (es nem olyan ertelemben, hogy nem magyarul beszelek, hanem, hogy ra kellett jojjek, hogy a magyarban annyi, de annyi kifejezes van, mint egen a csillag, rengeteg szinonimaval, itt pedig minden olyan szegenyes...)
- a kupi (na jo, az en szobamban azert meg adom a modjat, de annyra steril az egesz kornyezet, hala a takiarito neniknek... ami persze jo, de egyszeruen en jobban erzem magam, ha van egy egeszseges rendetlenseg korulottem)

szabadnapok

ez mar a 3. nap, amit nagy semittevessel toltok. gilmore girls, meg nasi, meg internet. kb. ezek jellemzik a mindennapjaimat. monjuk tegnap dolgoztam, ami meglepoen kellemesre sikerult. anyuka egesz nap a tvben arulta a cuccait, igy apukara meg ram maradtak a sracok. vettunk a kicsinek focicipot, a nagynak power rangerst, aztan elmentunk ebedelni, egy undorito puccos, sznob helyre, ahova meg a farmeremet is le kellett szoknyacskara cserelni. de legalabb finom volt a kajajuk. nem volt egrecirozas, nem volt ezt ne azt ne, hogy en mit meg hogy. nem. csak volt egy jo napjuk a sracoknak (es nekem is).
a heten meg elkezdodott az oszi szunet a skacoknak, ugyhogy az extra szabadnapomon is reggel 7kor a gyerek kiabalasra ebredtem a szomszed szobabol. (az extra szabadnap meg azert jar, mert holnaptol kezdve 10 napot huzok le egyhuzamba...)
holnap reggel f. jov at jatszani, delutan meg mi megyunk t.hez(neki van a magyar nannyje). szerdan meg megyunk skociaba, 5 napra. meg azt nem tudom, hogy milyen taskaba fogom belenyomoritani a cuccaimat, de igyekszem... azt meg nem is kommentalnam, hogy hogy juthatott anyukanak eszebe, hogy a reggel 7 orasi repulovel induljunk. (ami nekem azt jelenti, hogy legkesobb fel 5kor kell felkelnem...)

azt majdnem el is felejtettem, hogy k. kapott a fonokasszonyatol ket ingyenjegyet egy ilyen ubermodern kiallitasra, amire lelkesen el is mentunk (ertsd: "nem baj, ha szar, mert nem fizetunk erte!" "ha nem tetszik, legfejebb kijovunk!"...), es haaaat en magamat egy muveszetekre teljesen nyitott embernek tartom, sot a kortarsat meg mondhatjuk, hogy szeretem is( mondjuk leginkabb ugye irodalmobol, de a kepzomuveszetben is lattam mar nekem tetszo dolgokat a maiaktol...), de ez... hat igen. ez ki fogott rajtam. agyag szarkupacszobrok, 3 termet elfoglalo mindent osszekeno piros trutymo, es a vegere egy agyu, amibol piros trutymo tolteteket lott ki a falra. mindezt a royal academy of artsban... igazabol azert volt nagyon felhaborito(?), hogy ezt, ott, ennyiert(12 font lett volna...), mert tudom, hogy az en volt evfolyamtarsaim ezeknek sokkalsokkal jobbakat alkotnak es soha meg sem fogjak kozeliteni az elismeresnek ezt a fokat, hogy itt kiallitsanak... igen, tudom, az otlet a lenyeg, meg, hogy beszeljenek rola...

kicserlodott

uj telefonom es uj gepem van. ugyhogy innentol kezdve minden angol ujra kell tanulnom gepelni, mert minden mas helyen van, meg ugye az ekezeteknek is bucsut kellett mondani. de mellesleg gyonyoru. meg okos es 6 orat bir az akkuja, ami az elozo gepem haromnegyedoras teljesitmenyehez kepest meglehetosen nagy ugras. es mar most immmmadom. ugyan alig maradt valami kis penzem, de legalabb van gepem(nem is akarmilyen:)a telefon meg nem az en erdemem, azt fonokasszonytol kaptam. de az is tobbet tud, mint en valaha is fogom hasznalni. mondjuk eleg jo kameraja van, ugyhogy valoszinuleg innentol kezdve tobb fenykepem lesz.
jaaaa es a legontosabb, hogy bejon a net fent a szobamban, ugyhogy innentol kezdve nincs tobb gyerekszoba, mert mostantol itt fent van a fohadiszallas:)ugyhogy tekintve, hogy szabadnapom az van, penzem az nincs, gondoltam elmegyek setlni/kocogni a kornyeken, mert tegnap gyonyoru szep ido volt, de persze ma meg esik az eso... annyira tipikus... na, mindegy, majd egyszer elkezdek mozogni is, csak legyen ra erom (meg penzem meg kedvem:))

folynak a napok

el sem hiszem, hogy megint szerda van, holnap utolsó nap a héten, aztán megint szabadnap... hihetetlen sebességgel száguld el mellettem minden. tegnap voltunk o.val, f.vel, és az ő nannyjével, t.vel az állatkertben. elméletileg már másodszorra voltunk ott, de gyakorlatilag még csak most láttam belőle valamit. már amennyit két alig3éves éves mellett lehet látni. t iszonyatosan aranyos ember, nagyon hasonlóan látjuk a világot, imádja az állatokat, és azt hiszem a nyelvi nehészségek ellenére nagyon jól kijöttünk. basszus, újzéladni alapból, csak 10 éve é itt. egyszerűen számomra feldolgozhatatlan, hogy valaki hogy képes új-zélandot otthagyni!!! na, majd legközelebb kifaggatom erről is, mert eddig erre nem került sor, tekintve, hogy a srácok pörögtek, int a búgócsiga, győztünk szaladni utánuk... de hál' istennek nem volt sem ugráló vár, nem volt körhinta, semmi ilyen szarság, amit csak azért raknak oda, hogy a gyereknek legyen miért hisztériáznia. vagyis, persze ott volt, csak nem vettünk róla tudomást, mert elvégreis egy ÁLLATKERTBE mentünk, nem holmi vursliba. ebben már az elején kiegyeztünk t.vel, hogy semmi ilyen szarság, hanem csak az állatok, azokért jöttünk végülis, nem? szóval kimondottan nagyon jól éreztem magam, majd azért még lesz ilyen alkalom, mert még van egy rész, amiből semmit nem láttunk. mondanom se kell, hogy mennyire elfáradtunk, még én is...

ma meg elvittünk RENGETEG holmit a charity shopba, amiket anyuka előzőleg kiszelektált. az egész kocsi tele volt. és persze ki pakol megint egyedül a szemerkélő esőben??? hát persze, hogy én. mert, hogy anyuka 2 napja meghúzta a vállát (szerintem csak elaludta, mert azon a reggelen úgy kelt fel, hogy fájt neki...), és SEMMIT nem csinál azóta. vagyis persze, hogy csinál. fogadásokra jár, barátnőkkel ebédel, csak épp a gyerekeit és a mindennapi teendőket nem képes ellátni. úgyhogy ő bent teázott o.val, miközben én pakoltam a kb. 3 tonnányi szarját...

amúgy lesz lassan telefonom is, csak ki kell kódoltatni egy másikat. ja, és néha bejön a net a szobámban. mármint a családi. vagyis a jelet fogja, csak gondolom nem elég erős ahhoz, hogy folyamatosan tudjon menni. így még mindig lent netezek.

jujj, azt majdnem elfelejtettem, hogy nov. 19-21. között megyek meglátogatni d.t frankfurt an der oderban, berlin mellett:) tegnap megvettem a repülőjegyem, amivel lezavartam életem első internetes vásárlsát is:) mondom én, hogy nagyvárosi lány leszek a végén:)))

long day

tegnap sikerült kijutnom ehez. igazi tortúra volt. tekintve, hogy vasárnap RENGETEG metróvonal van vagy teljesen, vagy részlegesen lezárva, iszonyatos kerülővel és 2 átszállással sikerült kiérjek. (amúgy egyébként közvetlen metró lenne...) ha egy szóban kéne összegeznem, hogy milyen volt, azt mondanám: elkeserítő... iszonyatosan le van fogyva, egy lepukkant ház lepukkant lakásában lakik 6 vendégmunkással (2 török, 4 lengyel), ő az egyedüli lány. egy kis szobájuk van kettőjüknek. közös konyha, fürdő, wc... a környék is már teljesen más, mint ez a london. szinte fehér embert nem látsz, rengeteg pakisztáni, indiai, fekete. angolok nagyon kevesen laknak arrafelé. az egyetlen pozitívum, hogy közel van a kávézó, ahol dolgozik... napi 10 és fél órát. 13 napot egyhuzamban, majd egy nap szünettel. ahogy beszélgettünk és ott ült velem szemben, az éreztem, hogy ezt már elfogadta, beletörődött. nem akartam a fejéhez vágni a kérdéseimet, ami elsősorban a DE MIÉRT??? köré csoportosult volna. de szívesen megkérdeztem volna, ezért jött ide? hogy a heti (jó esetben) 200 fontjáért megéri? hogy nem látja a szüleit, hogy nem él rendes körülmények között, hogy egy férfiért feladta az egyetemet, a normális lakhatás, munka lehetőségét is? MEGÉRI? sok minden van még, amit mondott, láttam, tapasztaltam, de azt megtartom magamnak. tudom, hogy nem az én dolgom, de legjobb barátnők voltunk sokáig, nem akarom, hogy elkallódjon, még ha ő is választotta ezt.
miután eljöttem e.től találkoztam k.val. beültünk az oneillsba, ahol megittam 2 üveg körtesört és rá kellett, hogy jöjjek, nagyon nem bírom az alkoholt. az az ért milyen, hogy 2 sörtől berúgtam (na, jó azért nem annyira nagyon, de volt bajom), ma meg másnapos vagyok? atyaisten, ha belegondolok, hogy kb. fél ezéve ahhoz, hogy így legyek 3-4 feles kellett...most meg... nem mintha baj lenne, hogy szinte nem iszom alkoholt, csak furcsa, azt hittem jobban bírom. bár azért nem is sokat ettem aznap, plusz eléggé fáradt is voltam a reggeli fél hetes ébresztő miatta, mik a srácok a szülők köre(nem)működésével produkáltak...
aztán ma meg arra ébredek, szintén fél7 tájban, hogy a pici üvölt a nagynak, h "j!!! wake up!!! daddy said its morning!!! wake up!!!", szóval köszi o. végülis még lett volna több, mint egy órám aludni, sebaj. szokásos park a kicsivel, haza, kaja, leadni, hogy elvigyék az oviba. és most itt tartunk.
v írt egy smst, hogy nem biztos, hogy ma egyáltalán haza ér, mármint, hogy ma estére. mert az új munkahelye kiküldte kecskemétre, a merci gyár építéséhez, és mostantól tőlük függ a munkaidő, nem a rendes főnököktől...mondhatom jól jött neki is és nekem is ez a helyzet. az hagyján, hogy nem lehet tudni, hogy mikor tudunk rendesen skypeolni, de hogy angolra sem tud járni, ami ugye mégiscsak majd 100 ezer forint volt, az az igazán ciki.
amúgy meg a fasz kivan, mert beleejtettem a telefonom a wcbe, úgyhogy helló annak is, de legalább lezsíroztam főnökasszonnyal a berlini látogatásom d-nél, szal azért elég felemás volt ez a nap. ja és jön a fogam.. hogy baszná meg.

:)

valahogy ez mai nap annyira, de annyira jó, hogy el sem hiszem. 10 órát aludtam, egy pisi-szünettel, reggel egy fél óra ázás a kádban, aztán a napi gilmore girls adag, csak, hogy minden stimmeljen, pont arra értem fel a fürdőből, h "sugar and spice, it's the gilmore girls!". aztán elsétáltam spórolás címszóval a következő metró megállóhoz, mert így nem kell áttszállni, meg az már egyes zóna. aztán természetesen a rossz irányba szálltam fel, mert itt olyan nagyon jól ki vannak írva az irányok, hogy biztos én vagyok a hülye, hogy rosszra szálltam fel...na, mindegy a következő megállónál irányt váltottam és a cotcoton ajánlott TK-MAXXig meg sem álltam. igazából bokacsizmát mentem keresni, de az persze hogy nem volt, helyette viszont kifogtam fillérekért (80 font helyett 15...) egy kurvajó kabátkát, laza 2 órát töltöttem el a boltban, ami leginkább egy nagy turkálóra hasonlít, mindenből 1-1 darab van, minden olcsó, de minden minőségi, és természetesen új, méret szerint rendezve...
most pedig hazajőve együtt örülünk főnökasszonnyal a jó kis vásáromnak, meg a srácok új ágyának. amúgy kicsit meg is voltam ijedve, hogy majd biztos nekem kell összeszerelni, de szerencsére egyrészt szabadnapos vagyok, másrészt pedig anyuka megszervezte az összeszerelést is. nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.
összeségében pedig o.val nagyon jól haladok, már az anyja jelenlétében is játszik velem, beszélgetünk. j. ma nagyon rossz passzban van, mert nem hozhatott haza valamit a suliból, amit szeretett volna. a kicsi viszont olyan iszonyatosan édes napok óta, hogy még most is szívesen vagyok velük, pedig most nem is kéne. anyukával is rendeződni látszik a viszonyunk, ő is nyit felém és én is felé. remélem ez így is marad.

india

és ismét csak elhatároztam, hogy én ezt meg fogom nézni magamnak. meg fogjuk nézni magunknak.

kieg.

arról nem is beszélve, hogy nem tűnt fel neki, hogy MINDEN BARÁTOM OTTHON VAN??? mert, hogy állandóan a gép előtt ülök... hát persze bazdmeg, mert van valaki, akivel -szinte- csak így tudok kommunikálni, mert 1670 km-rel arrébb van!!! sőőt, ha ez nem elég, akkor azt is mondom, hogy én kurvára EGYEDÜL JÖTTEM IDE, mindenki, akit szeretek, akiket a barátaimnak nevezek, azok OTTHON VANNAK. nem baj, a hétvégén találkozom evel és kval is, ha minden igaz. bár még nem tudom hogy mi-hogy lesz, mert szombaton dolgozom (o. partyja lesz), de csak ennyit tudok, hogy dolgozom, azt nem tudom, hogy akkor látástól-vakulásig, vagy csak a partyn, mert ez kimaradt, de gyanítom, hogy az első variáció valószínűbb... na, mindegy, akármi lesz vasárnap egésznap e.zok.

beszélgetés

anyuka megkérdezte, hogy boldog vagyok-e náluk? hát most erre mit lehet mondani? de komolyan? azt várta, hogy persze, de jól érzem magam, hogy hetek óta nem tudok rendesen senkivel (értsd 2 ember) rendesen találkozni, mert mindenki látástól-vakulásig dolgozik, én általában 4-5 estét babysitelek egy héten, mégis mit vár? hogy ujjongva rohangálok körbe majd a házban és csacsorászok vele napi 24 órában? Meg megint felhozta a nyelviskola témát, és megint mondtam, hogy én szívesen, és megint ennyiben maradtunk. nekem kéne magamnak keressek? meg talán majd az egészet nekem kéne fizetnem? vagy mit gondol? nem lehet minden és legfőképpen mindenki olyan, mint amilyennek ő elgondolja. fogadjon el olyannak, amilyen vagyok, az lesz a legjobb. vagy küldjön haza a picsába. de ne ossza az észt állandóan.
ajjajjajj, asszem elhamarkodtam én ezt a "jövök kifelé a kultúsokkból" kijelentést...

közérdekű információ

azt teljesen el is felejtettem, megírni, hogy hol is lakunk. ha valakinek mondd ez a kép valamit, akkor csak annyit fűzök hozzá, hogy kb. 3-szor mentem át ezen a zebrán, mikor kezdett leesni, hogy hallottam már valahol azt, hogy abbey road, meg, hogy tulajdonképpen miért is van összefirkálva az a szép fehér kerítés...:)

ma éjjel végre sikerült egy hatttttalamsat aludnom. napok óta 4órákat aludtam, és rettenetesen fáradt voltam. tegnap meg leraktam a fejem és félálomban arra gondoltam, hogy otthon vagyok és v hozzám bújva alszik(=magamköré csavartam a paplant...:), aztán többre nem is emlékszem, mert kidőltem.
6.40kor ébredtem arra, hogy üvölt az ébresztő én meg azt sem tudom hol vagyok. vártam, hogy megfordulok és átölelem, aztán lekászálódok a galériáról és felveszem a köntösöm. ehelyett kinyomtam a telefont, felültem, átbukdácsoltam a kupin (nincs szennyeskosár, így még a szennyesem is össze-vissza van, nem csak a megszokott szétdobált holmik...), felkaptam a törölközőm és elmentem zuhanyozni.
aztán délután ismét aludtam egyet, ami hasonló vége lett, és most olyan, de olyan szarul érzem magam, hogy elfogytak a szavaim.

megvolt életem első playdateje. igazából ez annyit tesz, hogy az auparek/nannyk jókat beszélgetnek, a gyerekek meg szépen eljátszanak egymással. ez ma 100%-osan sikerült. a. iszonyú jó fej, nagyon jól kijöttünk, hatalmasat beszélgettünk, ő már 5 éve kint van, de ez még csak a második családja. t. nagyon aranyos kisfiú, annyira nyugodt, kedves, teljes ellentéte o.nak. nagyon jól eljátszottak, t. nagyon jó hatással volt o.ra. nem volt hiszti, nem volt ezt akarom, azt akarom, miért, stb. aztán elvittük a srácokat oviba, és hazamentünk. aztán itthon (jujj, de furcsa, hogy ezt nevezem itthonnak...) megtaláltam a tökéletes csümölcssaláta kombinációt. körte, kiwi, maracuja. egyszerűen isssssteniiiii. nyammmm

císzavakban

-anyuka rákapott a 12 fontos jeggingsemre:) MUHAHAHA
-figyelmeztetni kéne ezeket az angolokat, hogy attól még, mert süt a nap okt. közepén, reggelente nagyon hideg tud lenni
-tej még mindig nem a barátom, pedig én szeretném
- hamarosan jön egy magyar nanny, o. ovistársával, taxival megyünk a playdate után az oviba, mert mi megérdemeljük
kb. ennyi

kultúrsokk

ez van velem mostanában
és jelenleg a kettes fázisban vagyok. ami nem nagy tragédia, érzem, hogy jövök kifele belőle, csak nem tesz jót, hogy nem csinálok semmit.

arról, hogy miért

sokat godolkodtam azon, hogy írjam-e meg ezt a bejegyzést, vagy hagyjam elfolyni a gondolataimat, mint esetek döntő többségében. aztán mégis amellett döntöttem, hogy megírom, mert elvégre ez az ÉN blogom, és eddig nem túl sok személyes dologról volt benne szó, leginkább objektívnek mondnám ezt az egész betűhalmazt. ma írta az anyukám, hogy büszke rám, hogy kitartok. tegnap írta az apukám, hogy egy hónapja vagyok itt és milyen nagy szó. ezeken gondolkodtam, mikor bevillant, hogy MIÉRT JÖTTEM KI??? mi az igazi oka? van-e igazi oka, vagy ez is csak egy általam oly nagyon kedvelt 180 fokos kanyarok egyike? nem tudom... talán bizonyítani akarok. talán sok volt az elmúlt pár év, olyan változás kellett, ami próbára tesz, mégis védelmet nyújt. hogy biztos legyen a lábam alatt a föld, mégis tiszta lapom legyen. hogy megismerjem magam, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy még mindig kemény vagyok, hogy még mindig a jég hátán is... hogy kapukat nyissak meg magam előtt, hogy beilleszkedjek valahova, ahova mindig is tartozni akartam, hogy megéljem azt, hogy milyen, amikor nincsenek filléres gondok, hogy milyen, amikor teljesülnek az emberi normák, hogy milyen, amikor nem a folytonos szorongás jellemzi a mindennapokat, hanem minden napod úgy zárul, hogy minden rendben van, nyugodtan alhatsz. hogy meg van minden. egy része ugyan messze, nagyon messze, de talán sokkal közelebb is. hogy ami itt van, az minden képzeletemet felül múlhassa, hogy szeretnek a gyerekek, megbecsülnek a szülők, hogy jól keresek, világot látok... olyan dolgok, amiket lehet, hogy soha nem tudnék elérni. áldozat mentesen. örülök, hogy itt vagyok. hogy itt lehetek.

és a hatások, amiket észrevettem magamon. sokkal nyitottabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. egész nap mosolygok. türelmesebb vagyok. sokkal fogékonyabb vagyok az apróságokra. örömömet lelem a napsütésben, a mókusokban, a hulló falevelekben, reggeli csípősen friss levegőben, ha o. beleül az ölembe, ha j. matricát kap az iskolában, ha magyar szót hallok, hogy nem kell kellemetlenül éreznem magam, hogy nem tökéletes az angolom, hogy megbecsülnek, pedig csak egy középszar angol-tudású au pair vagyok.
hát ezekért vagyok itt.

lázlázláz

az ijesztő tud lenni, amikor a lázmérőn a 3-as mellett nem 6-os, hanem 9-es jelenik meg. aztán megadtam magam vettem be lázcsillapítót, mert bár úúúútálom, mert szétcseszi a gyomrom, de nem tudtam mit tenni. mellé nyomtam egy normaflort, amolyan kompenzáció képen...
mikor mondtam főnök asszonynak, hogy érzem, hogy ma sincs minden rendben, kicsit úgy tűnt, mintha érdekelné, aztán megkérdezte, hogy beágyaztam-e már náluk... (egész délelőtt abban a szobában volt, és nem volt képes megtenni...) háromnegyed óra múlva pedig anyuka elvisz az oviba a kicsiért, hogy a zuhogó esőben rángassak két gyereket a kocsi felé, miközben ő ücsörög a meleg autóban. biztos nagyon nehéz lenne egy kis megértést tanúsítani.

...

37.8, ez semmi esetre sem biztató, mert azt írták, hogy ez a következő lépés...

hülye internet

annyira szeretem, hogy beírom, hogy mi a tünetem (amit itt nem fogok valszeg leírni, mert annál azért kellemetlenebb...) és azt hozza ki, hogy vérző gyomorfekélyem van. semmi más opció. pedig igazán írhatnának, valami olyat, hogy mennyi idő után menjek orvoshoz vagy úgy egyáltalán, vagy hogy bizonyosodjak meg arról, hogy van-e bajom, vagy el fog múlni és ne idegeskedjek. de fááájjj...:'(

fáj

akkor sem fogok tudomást venni bizonyos dolgokról, majd csak elmúlik... (fingers cross) és most szaladok ismét. aúúúú

ajánlom apuka figyelmébe az alábbi videót:D
How To Make The Perfect Bowl Of Porridge

napi apró

egyszerűen nem értem. ahelyett, hogy elvinné a saját fiát oviba, berakja egy félidegen kocsijába, aztán visszajön a meleg házikóba és nekiáll pattogni a takinéninek meg a kis ebay cuccait intézni. valóban mindkét dolog fontosabb a saját gyerekednél. aki amúgy ma is teljesen "lefektetett", nem is érdemli meg az anyja, hogy ennyire aranyos kicsije legyen.
amúgy most már ki lehet jelenteni, hogy beteg vagyok hivatalosan. fáj a torkom és folyik az folyik az orrom. úúútálom.
amúgy szerintem tegnap apuci megpróbálkozott főzni magának porrige-ot (ilyen skót marhaság, olyan mint egy kása tkp. zabpehely meg tej meg víz összefőz 1:1:1 arányban...), legalábbis erről árulkodott az a lábas, ami reggel beáztatva várt, az odakozmált tejjel benne, illetve a padlón szétszórt zabpehely darabok is.
ma pedig olyan környezettudatos voltam, hogy organikus tampont vásároltam. abból az okból kifolyólag, hogy engem se mérgez meg később a természetet se.
amúgy ezek a bio-dolgok itt teljesen elérhetőek, nem számít luxusnak, nem is drágábbak (sokkal) általában mint a sima cuccok. akkor meg azt hiszem egyértelmű. mindenkinek jobb, ha a biot eszi, rakja be magának az ember, nemde?

amúgy

folyamat azon gondolkodom, hogy minek vállal valaki gyereket, ha a barátai, társadalmi státusza, a haja, a körme, a dinner partyai, az autója, a ruháji, az, hogy kipihenje magát, a diétája, a gym, a rangers, a business, és úgy összességében MINDEN fontosabb a gyerekeinél???

összevisszaság anyukáról és a csodás délelőttről

tegnap rá kellett döbbenjek, hogy mi is anyuka legnagyobb hibája. az, hogy nem ismeri azt, hogy önkritika. miután időtlen-idők óta csak alkalmazottakkal csináltat meg mindent maga körül (beleérve a gyerekei nevelését), elfelejtette, hogy néha van olyan dolog, amiben nem elég elméletben kurvajónak lenni, hanem célszerű a gyakorlatban is alkalmazni. mert az, hogy engem kioktat gyereknevelésből rendben van, mert ELVILEG több köze van a témához, mint nekem, de amikor ő a szöges ellentétét csinálja, mint amire engem kér, az kiborító. olyan ez az egész, mint amit apám csinál zsoltékkal. egyszerűen nem tudom honnan veszi azt, hogy ért a gyerekhez??? mert, az, hogy napi 2 ill. 4 órát elprütyög a gyerekeivel, az nálam sajnos nem meríti ki a gyereknevelés fogalmát. mert nem ő van ott, ha össze-vissza hány a gyerek, nem ő hallgatja a félórás földhözverős hisztiket, nem ő imádkozza bele a gyógyszert, nem ő tanítja lehúzni a wc, nem ő pakoltatja össze a szobát velük, nap-mint-nap... úgyhogy lehet, h nem sok a tapasztalatom a gyerekekkel, de még mindig több az egy hónap alatt szerzett gyakorlati tudásom, mint neki.
amúgy a mai nap valami mesébe illő. o. ma egy kisangyal. jó kedvű, mosolygós, okos nagyfiú. a reggel úgy indult, hogy épp reggelit főztem neki, amikor odafordul hozzám és azt mondja, h "i love you sophie!". aztán bekéri magát az ölembe és így reggelizünk együtt. aztán kb másfél perc "i want mummy" után elindultunk a parkba, amint kiértünk a házból már mosolygott is, végig énekelgetett az úton... aztán végre volt a starbucksban a kedvenc süti, elmentünk a parkba és megettünk a tízórainkat. aztán játszottunk egy nagyot és zokszó nélkül hazajöttünk. hihetetlen volt, hogy ilyen is tud lenni egy nap. még, még, sok ilyet lécci!!!
(amúgy azt már most fel kell jegyezzem, hogy ha nekem valaha lesz gyerekem mindig le üljek mellé a földre játszani, mert rohadtul tud zavarni, hogy anyuka pl. mindig a kanapén ülve játszik a gyerekekkel...)

...

kicsit kezd elegem lenni abból, hogy egyfolytában dolgozom. ráadásul faszán kezdek beteg lenni. fáj a torkom és köhögök, de ugye ez nem is olyan meglepő, ha a másfél hete taknyos gyereket nem visszük el orvoshoz, de még az orrát se töröljük rendesen és nem szólunk rá, hogy tüsszentéskor tegye a kezét a szája elé, mert különben szétspriccelnek a bacik. szedhetem én a vitamint meg ihatom a neocitrant, ha napi 24 órában kapom a vírust. gyanítom, hogy o.nak kinéz egy jó kis arcüreggyulladás(ha már nem az van neki), hallom a hangján, hogy fel van telve cuccal az arcürege, plusz az sem szokott jó jel lenni, ha reggelente zöldet fújatok ki vele az orrából. mert hiába van már egy órája ébren a gyerek, ha az anyja annyira nem képes, hogy az éjjel odaszáradt trutyit letörölje a csemetéje arcáról. oda se neki. végülis nem olyan nagy dolog, elvégre majd jobban lesz a gyerek. egyszer biztosan. főleg, ha nem csak egy vékony pulcsit adunk rá a reggeli csípős időben.
komolyan, ebben a kurva házban egyedül engem érdekel valamennyire, hogy hogy vannak a srácok és én törődöm egyedül azzal, hogy ne legyenek már egyfolytában betegek.

manchesteri töredékek

először érzem azt, hogy most haza AKAROK menni.
elrángattak manchesterbe, 3 napra, 24 órás szolgálatra, és akkor még a netemet se fizetik. azért ez milyen??? mikor eljöttünk a. mondta nekem, h nyugi, lesz net. úgyhogy teljesen megnyugodva jöttem el, hogy, vvel meg lesz a napi adag beszélgetés, új város és plusz pénz. ehhez képest: ideértünk, az isten háta mögé, a srácokkal egy szobába (ez csak azért negatívum, mert villany mellett alszanak, plusz betegek, úgyhogy mind a kettő horkol…), bepakolt anyuka mindent, mondta, h akkor itt a fiúk pizsije meg a holnapi ruhájuk, azt csókolom. hát köszi. igazán köszi. ráadásul: netem sincs. mert, h 15 font lenne és, h az „very expensive” meg, h „its up to you” hát amúgy mellesleg olyan helyen vagyunk, hogy egy reggeli pontosan ennyi. inkább azt nem kérek, de netem az legyen már… persze ilyen opció nincs.


...

eddig (1 teljes nap alatt) 2 óra szabadidőm volt, éjjel aludtam 4órát (nem tudok világosban aludni, a sácok meg csak abban tudnak, plusz ollie beteg és 5ször ébredt sírva, mert annyira köhögött, hogy nem kapott levegőt)… ma egész nap kávén és kólán éltem (előbbiből 3 ment le és nem a latteból, utóbbiból kettő) és így is alig tudtam tartani a fejem. de azért elmentünk „úszni” ami kb. 20 perc volt össz-vissz, de azért nekem mennem kellett, meg el kellett mennem velük a burzsuj barátaik posh házába (akik mellesleg nagyon aranyosak, és „pécsi munkás”…ezt majd elmagyarázom, és sokal inkább egyszerűek a sokkal poshabb házban, mint a munkaadóim…pl. van szárító az udvarban). úgysem egnednek nekem semmit a gyerekek, amikor ott vannak a szüleik, úgyhogy igazából nem is értem ezt az egészet, hogy minek kísérjem őket mindenhová… na mindegy. fürödtem egy nagyot (akkor a kád, hogy kényelmesen el tudok nyújtózni), most iszom egy teát és várom, hogy a kis szörnyetegek visszaérjenek és elkezdjenek hisztizni.
reggel a. megkérdezte, hogy „vettem-e” internetet. mondtam neki, hogy nem, mert nekem ez nagyon drága. semmit nem mondott rá, csak bólogatott. nem elég, hogy ki szúrja a szemem ezért a rabszolgamunkáért 30 fonttal (az egész hétvégéért!!!nem naponta…), még azt a szaros 15 fontot sem képes nekem odaadni a netre… elegem van, alig várom a holnap estét, hogy végre a saját ágyamban alhassak és végre „kipihenjem” magam…


...


és ha nem hajlandóak kifizetni a netet, akkor én meg rendelek magamnak egy 13 fontos SZENDVICSET(!!! cca. 4000ftért, egy szendvicset!!!), hogy ne ússzák meg azért olyan olcsón ezt a kirándulást…(tudom, hogy nekik ez semmi, mármint nem terheli meg őket, de nekem jó érzés, hogy „csakazértis”…) azért a szendvics legalább finom volt(csirkemell, bacon, paradicsom, saláta, barna kenyérben, hozzá pedig csipsz és saláta, kecsap mustár és majonéz), de ha az én pénzemből ment volna, biztos nem eszem semmit:P

beteg3

közben a hányások száma 4re emelkedett. és azért ne vigyem orvoshoz. meg hányjon csak a gyerek ahova akar, majd én feltakarítom. végülis nem volna sokkal-sokkal egy lavórba hánytatni. na, mindegy én rohangálok vele a mosogatóhoz, hogy azért mégse a szófára.

beteg2

végülis nem a nagyobb adta meg magát, hanem a kisebb. reggel még ahhoz is rosszul volt, hogy hisztizzen az apja vagy anyja után. még csak 9 óra, de már háromszor hányt, az egyik (persze az első, a legnagyobb) rajtam landolt. mert persze, ha mondja a gyerek, hogy szarul van, meg fáj a hasa, akkor gabonapelyhet kell neki adni, tejjel, mert az biztos jót tesz neki. mondanom sem kell mekkora élmény volt a ragadós hányást törölgetni a lábamról. de tőlem nem fogadja el a limonádét, pedig az talán még jót is tenne neki. és a kedvencem az egész történetben hogy a. előkészített, egy üvegcse paracetamolt, hogy azt adjak a gyereknek a hányós vírusra... aha, persze.

beteg

megtörtént a nagy kemping akció a m. családban. a fiú szekció lelépett egy éjszakára sátorban aludni, önszántukból. felpakoltak egy tábornak elég játékot és kacatot, a srácoknak meg egy-egy pulóvert meg egy vékony takarót. mert persze itt nincs olyan kéznél, hogy hálózsák(miért lenne)...
nos már javában zajlott a nagy esemény, amikor eljött az éjszaka és a puha, meleg ágyhoz szokott népség elkezdett fázni. erre mit csinál a kedves édesapa(két fáradt fázó gyerekkel az éjjel közepén)? berakja a srácokat a kocsiba és elindulnak hotelt keresni... okos ötlet, nemde? csupán annyi volt a probléma, hogy az összes hotel tele volt, a srácok meg úgy megfáztak, hogy csodálom, hogy egyáltalán levegőt kapnak...

osztálykülönbség

némileg elakadt a főnökasszony szava, amikor azt találtam neki mondani, hogy igen, én már vágtam le magamnak a hajam, amikor nem volt pénzem fodrászhoz menni, és hogy nem para. azért szerdán kötelező jelleggel megvizslat egy olyan fodrász, akit valószínűleg soha nem tudnék megfizetni.(vagy csak több heti fizetésem árán). hát ilyenek vannak itt kéremszépen, és ez még csak a kezdet.

hajatlanság

valahogy sosem volt szerencsém a fodrászokkal. úgy alakult, hogy egyetlen egy olyan lány volt, akiben feltétel nélkül megbíztam. szépen vágott, kedves volt, és úgy
vágta, ahogy ÉN KÉRTEM.
kijöttem londonba és lelkesen el is mentem fodrászhoz, merthogy ugye mégiscsak ez egy olyan mertopolisz, amiben azt hinné az ember, hogy képzettebb, jobb kezű fodrászok dolgoznak, mint mondjuk egy amolyan világvégi kisfalu fodrásza. HÁT NEM.
történt ugyanis hogy a "fodrász" gyakorlatilal megkopasztott. olyan lettem mint egy leukémiás. (az élet iróniája, hogy pont az oxford circusnál álltam és vártam k.ra, amikor is láttam egy valószínűleg rákos nőt, akinek most kezdhetett visszanőni a haja...) egy szóval jellemzve katasztrófa. szép, nyújtott kleopátra frizurám volt, olyasmit akartam most is, mert AZ JÓL ÁLLT. ehhez képest kaptam egy össze-vissza tépett, itt hosszú-ott rövid, összefoghatatlan, párszál hajat. alapból alig van hajam, az is vékony szálú. hát igen, gratulálok bazdmeg, az én hajamat meg kell tépni. úgy van. nehogy véletlenül is dúsnak hathasson(ha már nem az).
mielőtt kitört volna a sírás belőlem sikerült eljönnöm. k mondta, h a srác mondja nem kell fizetnem. hát őszintén szólva, ha nem ajánlja fel, akkor sem fizettem volna.
hiába kértem, kértük, nem hagyta abba a kaszabolást.
úgyhogy köszi, bazdmeg. fratulálk, igen nagy szaktekintély vagy, ha még a vendéget sem veszed figyelembe. inkább kevesebbet kéne izmozni azon, hogy mennyire menő vagy, és többet kéne törődni azzal, amit csinálsz és akkor talán nevezheted magadnak fodrásznak.
a mai nap tanulsága: ne menj hajatvágatni egy félrészeg expornóshoz. még londonba se.

ps. arról a geciről amit végén a fejemre kent wax címszóval, arról nem is érdemes írni.

(kriszta, lécci gyere ki ide és csinálj valamiiit:((((...)

mélyen

azt hiszem most kezd leesni, hogy EGYEDÜL vagyok. pedig ma egész jó napom volt összességében. reggel kezdetnek egy órát áztam a kádban és rákentem a hajamra kb. 15 különböző dolgot, amivel megajándékoztam magam. aztán megnéztem a kötelező gilmore girlst, aztán elmentem sétálgatni, ténferegni, és csodák-csodája vettem headsetet, úgyhogy most kb. egész nap vvel trécselek. aztán, hogy a szabadnap mégse legyen annyira szabad enyémek lettek a srácok olyan 17.15-től ki-tudja-meddig, mert, hogy a. még mindig nincs itthon... csodás dolog au-pairnek lenni, feltéve, ha szereti az ember, ha rá kell bólintania mindenre, amt a főnöke kitalál. ebben pedig itt nincs hiány. jövő hét végén pl. manchesterbe megyünk, 3 napra, amit próbálok úgy felfogni, hogy még nem voltam manchesterben és de jó nekem. de már előre látom, hogy nem fogok semmit látni belőle, csak a srácokkal leszek folyamatosan. arról ne is beszéljünk, hogy 12 napig fogok dolgozni kb. 6-7 babysittel előre láthatóan. szóval most örül a fejem a 3 nap day-offnak, de meg lesz ennek a böjtje elég rendesen. nem baj, majd csak lesz valami. túlélem, remélhetőleg.
amúgy most már igencsak csinálnék valami értelmeset. mondjuk keresnem kéne valami gymet, hogy a dugicsokik ne látszódjanak már ennyire. vagy nem tudom. meg kéne tanuljak kötni vagy hasonló.

sucks

na, szóval az úgy van, hogy ő a főnök én meg a beosztott. de úúúgy úúútálom elvinni a balhét más helyett. még ha tkp. kicsit ez is beletartozik a munkakörömbe. történt ugyanis, hogy elfelejtett szólni, hogy ma be kell engednem a takarítónőt, mert neki nincs kulcsa és persze akkor jön, amikor a. nincs itthon. nos közben reggelre elfogyott a tej, és megkért, hogy menjek el venni. el is mentem, vettem is aztán beültünk egy kávé süti kombóra a starbucksba. csörög a telefon, "hol vagytok?" "hát o.val a starbucksban. "és miért nem otthon?" (hát mert elküldtét tejet venni, bazzeg, a gyerek meg kekszet akart én meg egy kis nyugalmat) "őőőő mert o. ba akart jönni..." - "csak mert a takarítónő fél órája vár a ház előtt." MI? WTF??? hát semmit nem mondott erről. ennyire nem vagyok feledékeny, vagy szétszórt, biztos vagyok benne, hogy ha mondja, akkor nem felejtem el...de persze én leszek a hülye meg ejnye bejnye, jobban kell figyelni, stb. hát bekaphatja, ezt már előrebocsátom.

busy days

igazából még csak 4 napja nem írtam, még is azt érzem, hogy képtelen vagyok leírni mindent, ami történt.
nos, az oviról röviden. egyszerűen hihetetlen. anyám otthon óvónő volt évekig, úgyhogy van összehasonlítási alapom. 10 gyerek jár egy csoportba és 3 tanár van velük állandóan, az udvaron 5.itt nincs olyan, hogy elhanyagolt gyerek, itt nincs olyan, hogy valaki nem érzi jól magát.nekem személy szerint az ovi egy horror volt, borzasztó reggelikkel és kirekesztéssel tarkítva, úgyhogy el is határoztam, hogy ha mást nem tudok magammal kezdeni, akkor nyitok egyszer egy ilyen ovit.
aztán a hétvége. na az igazán szép volt. dinner party volt a m familynél, úgyhogy igazából itthon volt mindenki, de a skacok ígyis egész nap rám voltak utalva. amivel igazából nincs is bajom, csak éppen annyi, hogy szerintem egyszerűen nem normális ez az egész. nem egészséges. a gyerek egye az anyja főztjét, meg mutassa meg anyának a rajzait meg focizzon apuval ne az au pair legyen már a szülőjük, basszus. na, mindegy, egyszer majd csak túl teszem magam ezen, de annyira jól alakíthatóak a srácok, ahogy nagyon nem örülök, hogy ez a példa van előttük. persze én csak egy évet leszek itt velük, úgyhogy igazából nem kéne ilyenekkel foglalkozzak. csak jártatom az agyam. szóval a szombat iszonyat kemény nap volt, annyira ki voltam merülve, hogy kb. mindent másodszorra értettem meg, mindet elfelejtettem és még felállni sem volt erőm néha.
aztán végre eljött az első szabadnapom. azt terveztem, hogy majd jól délig alszom, aztán henyélek egész nap max egy kis városnézés, ilyesmi, pénzköltés, mert ugye elvileg már itt az ideje az első fizetésemnek is. nos az előbbiekből egyedül a városnézés valósult meg, de nem bánom. reggel 9kor kidobott az ágy, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy a kisfiú visítástól nem tudtam tovább aludni. aztán átmentem khoz, megnéztem a lovely kis stúdióját, ami annyira apró, amennyire kedves. (igen, kedves v már láttam magam előtt ahogy egy szép napon ott nyomorgunk egy hasonlóban ketten:) szóval elndultunk, totál céltalanul a városba, ami fúúú, basszus, még mindig kurvára tetszik:)igazából csak olyan szokásos, csajos ténfergünk a városban fílingem volt, mint amit otthon szoktunk nyomni, de ez itt kéremszépen nem a körömpiszok pécs, hanem a lejárod-a-lábad london. szerintem kb 1/10-ét sem láttam a városnak, mégis az a érzésem támadt, hogy szeretem. hogy jó itt lenni. este hullafáradt voltam, vnek meg megy szét a gépe, így a közöset kell használni, ami miatt meg nem tudnak a többiek aludni, úgyhogy viszonylag hamar ágyba kerültem.
a mai nap, meg annyira lájti, hogy el sem tudom hinni. reggel dolgoztam 2 órát, aztán délután fogok még 2őt és este 3at. úgyhogy valószínű lesz időm erre-arra, pl a elvisz ma a a bankba és ismét teszek egy próbát hogy nyissak egy számlát, illetve el tudok menni a tescoba bevásárolni csokiból.

harmadik

ma én viszem o-t oviba. én gondoltam már rá, csak mondani nem mondtam. szal a mai napom úgy néz ki, hogy: 8.30kor kezdtem, oval elmentünk a parkba, 11re hazajöttünk, csináltam neki ebédet, van egy óra szünetem(ami valójában csak 50 perc, de nem szőrözünk rajta), aztán a elvisz minket az oviba, jön a menetrendszerinti hisztigörcs, aztán mire elmúlna, jön értünk a. aztán nem tudom, h hogyan tovább, de én csak 7 órát akarok dolgozni. azért, mert új vagyok, ne használjanak ki teljesen.
amúgy ma o mondta, hogy a park előtt menjünk be a starbucksba(=cafe latte shop, az ő nyelvén), én meg mondtam neki, hogy nincs rá pénzem, úgyhogy majd jövő héten:D

másfél nap

hát úgy látszik ez lesz a bevált dolog. a napközbeni szünetben blog, este meg a szociális élet.
eddig minden annyira jól megy, hogy el sem tudom hinni. tényleg...olyan, mintha mindig is ezt csináltam volna. olyan természetességgel látom el a feladataimat, hogy magam is meglepődök rajta. és az ittlét sem okoz semmilyen lelki nyomort. vagyis persze, nagyon hiányoznak a barátaim, a családom meg persze Ő, de mégis, annyi szeretet kapok már most a két törpétől, hogy az valami fantasztikus. Meg igazából még mindig azon vagyok eldőlve, hogy mi otthon miért nem tudunk ilyenek lenni? nem az életszínvonalról beszélek, mert az egyértelműen nagyon sokáig megközelíthetetlen a magyar átlag számára. hanem arról, hogy figyelnek egymásra az emberek, nyugodtan megszólítok valakit az utcán, hogy segítsen, mert tudom, hogy segíteni fog, ha tud, hogy a munkások ladynek neveznek és megállítják a forgalmat azért, hogy el tudjam tolni a babakocsit az építkezés mellett, hogy a bankban olyan segítőkészséget tapasztaltam, hogy azt a magyar bankokról hírből sem hallani. ezekről beszélek. mert mindenki azt mondja, hogy hűvös angolok, meg grumpy népség, aztán valahogy mégsem. mégis képesek előreengedni, segíteni, mosolyogni. mert itt mindenki mosolyog. és nem csak azért mert az esetek többségében gyerekkel vagyok. hanem mert itt ez a megszokott. hogy megállnak az átkelőnél az autók, hogy kinyitják neked az ajtót, hogy ha a gyerek üvölt meg kérdezik mi a baj és tudnak-e segíteni.
hát ebből kéne Mo.nak átvenni egy kicsit és máris jobban érezné magát mindenki...

az első hivatalos munkanopom felénél

eddig minden szép meg jó, o egy tündérbogyó, teljesen jól kijönni vele, hogy ha nincs ott az anyja, mert bizony, ha ott van, akkor KO. neki is és nekem is. nem fogad szót és olyan hisztigörcsöket produkál, hogy filmbe illő. viszont anyja nélkül minden rendben, játszunk, nevetünk, tv-zünk, (alszunk... na jó csak egy 10 perces alvás volt a tv előtt:P)ilyesmik. ja és tegnap is meg ma is mondta o, h "i like sophie" az anyjának:D szóval jól érzem magam a körülményekhez képest.

első nap

szóval az egész hajnali 2-kor kezdődött pécsett. csörgött az óra és tudtam, hogy ma ébredtem utoljára mellette. sírás. elindultunk fél 3körül. sírás. aztán eltévedtünk…(„én megmondtam, hogy szeged felé kell menni”khmkhm.:) de még így is bővem odaértem, még volt egy szűk óránk ferihegyen. sírtam, sírtam és sírtam. aztán felszálltunk és végre KÉNYELMES volt a repülő. köszi a malévnek az élményért, ezúton is. aludtam is egyet, természetesen két sírás között. aztán arra ébredtem, hogy a néni bököd, hogy itt a kaja. hát bár ne tette volna. én azt hittem eddig, hogy csak a hülye amerikai filmekben emlegetik a legendásan szar repülős kaját. hát nem. tényleg SZAR volt. hideg, szívós faforgács-szerű buciban sonka(az egyetlen, amivel nem volt bajom), és ami megadta a kegyelemdöfést: KOVIUBI. bazzz. hogy lehet kovászos uborkát rakni a szendvicsbe? már azzal a gondolattal is nehezen barátkozom, hogy emberi fogyasztásra alkalmas, nem ám, hogy széles körben kedvelt. na, mindegy, megszabadultam tőle, de benne maradta a leve!!!bleee, azt hittem, hogy rosszul leszek. de tekintettel arra, hogy ISZONYATOSAN éhes voltam letoltam a koviubileves sonkás faforgácsomat. aztán nyomattam egy kis almalevet és kávét. aztán mikor kezdtünk leszállni és kezdett leesni, hogy két és fél óra alatt átrepültem egész európán és 1600km választ el a szeretteimtől, akkor a változatosság kedvéért sírtam egy kicsit. kerestem egy pénzváltót és pofátlanul sokért váltottam némi fontot. aztán össze-vissza keveregtem gatwicken meg azt hittem, hogy a csomagom is eltűnt, mert kb. utolsónak jött ki, de végülis csak összehoztam mindent, elértem egy vonatot(igaz, hogy nem az expressre, csak egy simára és még helyem sem volt, és még a kukát is levertem a falról a csomagommal), beértem a Victoria Stationre. itt beragadtam az ajtóba, mert ugye arra nem gondolnak, hogy egy 23kilós csomaggal az ember nem mozog valami fürgén, csak addig látnak, hogy nehogy ketten menjenek át egy nyitódás alatt…na, mindegy, valahogy kirángattam, de a jegyemet nem kaptam vissza…(szóval nem tudom, hogy A szándékozik-e kifizetni, de a jegyemmel nem tudom bizonyítani, hogy mennyi is volt…)na, mindegy. a következő megpróbáltatás megtalálni, honnan is indul a 16-os és hol tudok buszjegyet venni. K azt mondta, hogy tudok a buszon is venni jegyet, be is próbálkoztam a sofőrnél, de elhajtott. így egyel későbbivel mentem, közben vettem automatából egy jegyet és megtudtam, hogy jó buszra akarok felszállni. aztán jött a busz én meg simán idetaláltam.
elvileg ma nem dolgozom. a hangsúly az ELVILEGen volt, ha valaki nem érzékelte volna. merthogy azért menjek el a jért a suliba aval, meg tartott a egy laza másfél órás eligazítást, de én ma még nem dolgozom. hát ez van. tehát heti 39 óra,plusz 2 babysiting, meg, ha szükség van rám. nem panasz, mert megfizet,de így végig gondolva kurvasok lesz.
az előbb beszéltem Vvel, és kiírt valamit a telefon, jajj, basszus, most azon aggódom, hogy lebeszéltem a havi keretet, pedig A a lelkemre kötötte, hogy mindig egyen pénz a telefonomon. na, mindegy még ha meg sem adja az útiköltséget, akkor is van egy dugi 10esem, azt rányomom és mindenki boldog(vagy nem).
ja, azt persze, mondanom se kell, hogy nem működik a szobában a net, úgyhogy most mehetek a hát valamelyik sarkába netezni. fáradt vagyok, kétségbeesett, elkeseredett és még csak nem is tudok beszélni kényelmesen az otthoniakkal. hiányzik minden és mindenki. imádom ezt a várost, jól érzem magam, végülis, csakhogy a szeretteimet jobban szeretem a városoknál.

holnap

most semmi sem vidám. csak ülök, a félig bepakolt(eddig18kg-os) bőröndömmel, v mellettem alszik én meg csak sírok. tele vagyok kérdőjelekkel, hogy mi lesz velem, hogy fogok boldogulni, meg úgy egyáltalán, hogy élem túl azt, hogy egyedül vagyok...
ez az amitől a legjobban félek. mikor 2 éve felköltöztem pestre azon rinyáltam folyamatosan, hogy el kell hagyjam a barátaimat. és akkor az csak pest volt. laza 200 km, 2 óránként induló vonattal, jó pár ismerőssel a városban.
de most??? 1600 km, drága repülőjegyek, sok hónappal előre foglalás, és 2 azaz kettő darab ismerős.
világ életemben utáltam egyedül lenni. gyűlöltem. féltem. kerültem, ha csak tudtam. most pedig önként vállalom, hogy egy évet szinte teljes magányban töltsek. biztos hatalmas élmény lesz, de jelenleg csak az a gondolat fájdítja a fejemet, hogy itthagyom Őt, aki álomittasan nézelődik mellettem immár több, mint 2 éve, itthagyom Anyukámat, akivel amúgy sem volt az utóbbi időben elég lehetőségem törődni, a barátaimat, akik nélkül egyszerűen nem működöm, itthagyom az állataimat, akik azzal a feltétlen szerettel ajándékoztak meg nap, mint nap, amit csak egy állat adhat egy embernek.
...
holnap reggel 7.20-kor megy a gépem.visszafelé pedig december 18(19?)-á/én fog jönni.

holnapután

van egy olyan hülye szokásom, hogy akkor tudom realizálni, hogy igen, közeledik valami, ha azt tudom mondani, hogy az a valami "holnapután" lesz.
szóval igen, holnapután indulok londonba.
most pedig hásságyra indulok, bulizni egy sokidőre-utolsót...

elkeseredés

eljött a hezitálás ideje.
menjek? hát persze.
jó lesz? igen.
nehéz lesz? nagyon.
félek, iszonyatosan félek. ráadásul nem a legjobb hírekkel hagyom el Mo.ot, kiderült, hogy a bölcseségfogaim, ha kinőnek nagy valószínűség szerint összenyomják a többi fogamat. azt mondta a fogorvos, hogy ki kéne mind a négyet húzni... hurrá.
utána néztem, hogy mégis mennyi lehet kint egy ilyen beavatkozás (mert ugye ez már nem fogorvosi, hanem szájsebészeti téma), és totál lesokkolódtam. az oké, hogy külföld meg fizetős, sőt nem is egy olcsó ország, de azért nagyjából 250 fontot elkérni mégis csak pofátlanság. szóval arra jutottam, hogy ha valóban gáz lesz, akkor inkább felpattanok egy repcsire és állambácsi számláján ingyen kiszedetem a fogaimat.
arról már nem is beszélek, hogy ez az egész bölcsességfog-mizéria már most mennyire nagyon fáj. 3 napja egyfolytában fájdalomcsillapítón élek, és imádkozom, hogy álljon meg a növekedésben, mert akkor talán nem fúródik bele teljesen a szám belsejébe...
úgyhogy pánikolok teles mellbedobással, és igyekszem a maradék időt nem -csak- bőgéssel tölteni.

holnap búcsúbuli, nem csak én utazom el a barátitársaságból, á és d is lelép, előbbi avignonba megy egy fél évre, utóbbi az "ndk"-ba megy februárig, okosodni.
én viszont jövö augusztusig lépek le, és nem tudom elképzelni egyelőre, hogy is fogom átvészelni...igen, beszartam, de majd kimosom magam belőle.

Bőrönd

Megvettem nagy nehezen a bőröndömet. Szép nagy, fekete alapon rózsaszín körök vannak rajta. 14 ropiba fájt, de ez még mindig nagyon olcsó volt. Szóval remélem nem megy hamar tönkre, mert azért még egyben szeretném hazahozni. Két hét múlva ilyenkor már dolgozom...Brrr

tervek

Szerencsésen megérkezett a repülőjegy foglalás visszaigazolás, így most már szinte 100%, hogy szeptember 7-én 7.20-kor, Ferihegy 2 B-ről elhagyom az országot. Nagy vonalakban a program amit A. eddig elárult: szept. végén hosszú hétvége Manchesterben, október végén egy hét a skót tengerparton, karácsony környékén egy hét itthon, aztán 26-án vissza Londonba, mert december 27-én megyünk 2 hétre Floridába. Ennyi látható előre, illetve még az, hogy február 3. hetében ismét itthon leszek, mert síelni mennek, ahova engem (szerencsére) nem visznek.

Jegy

Tegnap Apukám lefoglalta a repülőjegyemet. Bár a tényleges visszaigazolás még várat magára (remélem megkapom, mert kezdek aggódni!!!), de elvileg már minden rendben kell, hogy legyen. Kezdek félni.

kezdetek

Kezdeném az elejéről. Májusban megláttam egy hirdetést, melyre úgy éreztem, hogy muszáj jelentkeznem. Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy ki kéne próbálni egy másik országban milyen lehet élni, nos úgy hozta az élet, hogy ott volt a felhívás, én pedig írtam. Au pair munkáról volt szó, Londonban. Végül nem az első verzió jött össze egy kislánnyal, hanem egy két kisfiús variáció. (Amit persze egyáltalán nem bántam, hiszen nem az volt a "lényeg" hogy mit is csinálok, hanem, hogy hol).
Szóval felvettem a kapcsolatot a jelenlegi au pair-jükkel, majd magukkal a szülőkkel is. Emailek sorozatán keresztül jutottunk odáig, hogy szerették volna, ha kimegyek egy próbahétre még a nyáron. Így történt, hogy júl. 28-án életemben először ültem repülőre és meg sem álltam egészem Londonig. Kisebb-nagyobb nehézségek árán eljutottam a családhoz, akik minden képzeletemet felülmúlták... (Mondjuk jó nagy adag előítélettel indultam nekik, de ez már elmúlt:)) A két törpe tündéri, a szülők nagyon normálisak, korrektek. A fizetés jó, utazások várnak rám stb. Szóval megszületett a döntés mindkét fél oldaláról és szeptember 7-én elindulok Londonba. Immár egy teljes évre.
Hát erről fog szólni ez a blog, a mindennapokról, az átélt élményekről, nehézségekről, örömről, boldogságról-szomorúságról, egyszóval mindenről, ami velem az elkövetkezendő "Londoni-év"-ben fog történni.